Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
»SSZIE • POP'DOSSZIÉ • D modorú popsztár sam ki hogy jogom van a, saját kocsi- > mon közlekedni. Általában ha valaki belekerül a „sztárcsinálás” gépezetébe, annak szüntelen harcot kell vívnia, hogy megőrizze személyiségét. Mit kell hát tennem? Meg kell innom napi egy üveg whiskyt, és tele kell te- továltatnom a karomat, hogy bebizonyítsam, vagyok valaki? Axel Rose így tesz, és mindenki fantasztikusan jó fejnek tartja. Ha viszont én viselkednék így, tökkelptöttnek néznének.- Úgy tudom, most éppen felcsapott filmszínésznek...- Januárban az észak-ausztráliai Queenslandben új filmet forgatnak, amelyben egy úszót alakítok. Ez életem első nagy szerepe.- Szeretne egyszer hollywoodi sztár tenni?- Bevallom, ez színészi vágyaim netovábbja. Menedzseremmel, Richarddal felkerestünk néhány hollywoodi ügynököt, hogy is mennek ott a dolgok. Igazán furcsa helynek tűnt. Mintha más bolygón jártam volna! Azt mondták, változtatnom kell a kiejtésemen, mert nagyon ausztrálos. Ha amerikait kell alakítanom, persze hogy megteszem, de máskülönben mi értelme?- Vannak barátai?- A legjobb barátom, akivel tizenkét éves korunk óta ismerjük egymást, jelenleg valahol Ázsiában utazgat, és már nagyon hiányzik. Valaha együtt szörföztünk. Ausztráliában sok régi barátom van még. Néhá- nyan közülük megnősültek, gyerekeik vannak. De képtelen vagyok megszokni, hogy a barátaimnak gyerekeik vannak! t - Miért? Sohasem nősül meg?- Dehogynem, nagyon sze* retném, ha gyerekeim lennének. De ehhez először meg kell talál- i nőm a megfelelő társat.- Mostanában sokan beszélik, hogy a vokálkíséretet éneklő egyik lánnyal, Danielle-lel jár együtt. Igaz ez?- Az ilyen szóbeszédet sem cáfolni, sem megerősíteni nem szoktam. Nem szeretem kikürtöl- ni a magánéletemet.- Mit csinál a szabadidejében?- Kocsiba szállók, felteszem a kedvenc számomat, letekerem velem. Mire lenne jó különc módra öltözködni és Porschét vásárolni? Csak azért, hogy úgy érezd: vagy valaki? Viszolygok az ilyesmitől! Utálom például a luxusautókat, de nehezen tudom megértetni a menedzsereimmel, POP'DOSSZIÉ • POP' az ablakot, a szörfdeszka pedig a csomagtartón vár. Aztán indulás! Ezért is imádom Ausztráliát és különösen Melbourne-t. Ismerem minden zegét-zugát. Bárhova megyek, mindenütt ismerősökkel találkozom. Semmi sem pótolja azt az érzést, hogy az ember ott lehet, ahol született és felnőtt. Már most arról álmodom, hogy a karácsonyt odahaza töltöm, a családommal, a barátaimmal, napozva, szörfözve... Z. J. qONOVAN INTERJÚ A POP Nem szeretek villogni! Talán nem a legszerencsésebb, hogy egy olyan jtopmüvész nagylemezét dicsérem a bevezetőben, akivel riportot készítek, de annyira megfogott Zámbé Jimmy, azaz Pop-Caruso Csak egy vallomás című lemeze, hogy nem mehetek el mellette szótlanul. Őszintén megvallom, rég hallottam magyar popénekestől zenéjében és szövegében ilyen egységes anyagot. Es ráadásul mind a tizenkét számot ő maga írta, s maga is énekli. Könnyű neki, mondhatnánk, hisz Zám- bó Jimmy négy oktávon énekel. Mégis, ennek a klasszikus hanganyagú énekesnek csak most jelenhetett meg idehaza az első nagylemeze. Pedig Jimmy olyan magyar énekes, aki egy színpadon lépett fel Udo Jürgensszel és a színesbőrű popgéniusszal, Stevie Won- derral.- Tényleg, Jimmy, hogy lehet ez?- Soha nem hajtottam a dolgokat, nem nyitottam rá az ajtót semmilyen menedzserre, popnagyságra. S idehaza sokáig káosz volt popügyben is. Nyugatról rögtön megtaláltak, s nem egy szerződésajánlatot is kaptam. Itthon a művészetek ma is egy kissé perifériára szorulva léteznek, ami a popra még hatványozottabban érvényes. Ráadásul, ki tudja, miért, nem voltam szimpatikus a korábbi szakmai vezetés szemében. Sokáig abban bíztam, hogy a tehetség önmagától felszínre juthat. Mérhetetlen naivitás volt ez tőlem.- Miért épp a Magneton Kiadó jelentette meg első lemezedet?- Jó egy éve megismerkedtem egy hazai menedzserrel, aki fantáziát látott bennem, s rajta keresztül jutott el a tizenkét szám a Magneton Kiadó vezetőjéhez, Boros Lacihoz, aki azonnal igent mondott. Ő maga vállalta a lemezem gondozását, ugyanis Lacival olyan meghitt emberi-szakmai kapcsolat alakult ki köztünk, ami több az itthon szokásos kiadói-előadói viszonynál. Korábban ugyanezeket a számokat már jó néhány kiadó lefitymálta.- Hogyan kezdődött? Mióta énekelsz?- Nyolcéves koromtól három évig a rádió gyermekkórusában énekeltem, majd különböző zenei iskolák következtek. Idővel megszereztem az OSZK és az ŐRI működési engedélyeket, s a Filharmóniától kaptam énekesi diplomát. Dolgoztam itthon éjszakai bárokban, néhány nyugati országban pedig vendéglátós muzsikusként.- Ezt a zenészi munkát idehaza sokáig „lecikizték”.- Az itthoni és a külföldi vendéglátós munka művészi színvonal tekintetében jócskán különbözik egymástól. Nyugaton egyenesen megtiszteltetés olyan színpadon dolgozni, ahol a legnagyobb előadók lépnek fel, s óriási felkészültséget igényel ez a fajta munka. Dolgoztam Amerikában is, ahova már mint szólóénekest hívtak visz- sza, sőt lemezszerződést is ajánlottak.- 1988-ban az előadói és a szerzői díjat is te kaptad az In- terpop Fesztiválon. Ez sem hozott változást számodra az itthoni popkörökben?- Nem. Sőt, jó időre már- már halotti csend támadt körülöttem, a „hallottam már valahol róla" kategóriába kerültem, 45
