Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
A Nemzeti Alapítvány céljai „A gazdasági szerkezetátalakítás folyamatában a szegénységküszöbre sodródó társadalmi csoportok segítése, karitatív egyesületek támogatása. Általános és középiskolai tanulók, valamint egyetemi hallgatók segítése, továbbá az oktatás színvonalának emelése és támogatása. Fiatal szakemberek bel- és külföldi képzésének elősegítése. A nemzeti egység és nemzeti kultúra fenntartásában, továbbá fejlesztésében és európai színvonalú művelésében szerepet vállaló kezdeményezések, szellemi műhelyek, alkotóközösségek, mozgalmak ösztönzése és támogatása.” lenül közös élményben lehetett részük. Nem nekem kéne kimondanom, de Bródy Jancsival oly sok jó példát adtunk már e téren, hát miért nem lehet ezt lemásolni? Persze tudom, a politika, az más. És mégis!- Érdemes a műsorról is - hisz nem láthatta mindenki - szót ejteni. Az első részben a Rock Színház sztárjai legismertebb előadásaik sikerszámait adták elő, a második részben pedig a Szöré- nyi-Bródy szerzőpáros Kőműves Kelemen című rockballadájából és István, a király című rockoperájából hangzottak el a legemlékezetesebb részletek. Tehát túl a Nemzeti Alapítvány rangján, az alapítványt támogató művészek népszerűsége is indokolta volna a hathatósabb sajtóvisszhangot. Ön szerint miért volt a kelleténél szerényebb az ügy sajtófogadtatása?- Ezen, némi malíciával, magam is eltűnődtem. Hisz manapság valóban nehezebb a kultúrát művelni is, nemhogy támogatni. Mert ha egy liberálisnak mondott sajtóorgánumban - s ebből van jelenleg több - mondjuk folyton arról olvashatunk, hogy hanyatlik a kultúra Magyarországon, és si- kítoznak amiatt, milyen tarthatatlan helyzet ez, akkor ugyanebben az orgánumban a kulturális életnek ilyen jelentős vállalkozásáról miért csak tessék-lássék alapon írnak? Hát ennyire két mércével mérünk, csak mert történetesen nem a nevezett liberális irányból indult ez a kezdeményezés? Vár- konyi Mátyás, a Rock Színház tehetséges vezetője, aki karmesterként végigjárta velünk az országot, a Fidesz jelöltje volt, mégis egyetértett abban, hogy ezzel a szemléletmóddal vétek jó ügyeket „elcsúsztatni”. Ezt a kettős mércét képtelenség tudomásul venni. Kérdezik, mitől válik szét a magyar társadalom? Hát ettől! Kétféle szabadság létezne most Magyarországon? Mert ugyebár az egyik fél azt mondja: „Továris- csi, konyec”, a másik meg, hogy „Van, aki szabadon szereti”. Es aki szabadon szereti, az nem örül annak, ha a továriscsi konyec is jól érzi itt magát. A legnagyobb baj ebben az országban, hogy egy nagyon világos határvonal mentén ugyanabban a dologban megkérdőjelezi egyik a másikat. Ez pedig valamikor repedni fog. Azaz egy nemkívánatos, de elkerülhetetlen kudarcélményen, tragikus felismerésen keresztül vezet majd az út a kibontakozás felé. Mert ez utóbbiban feltétlenül hiszek.- Ön szerint miért elkerülhetetlen az a bizonyos kudarcélmény és a tragikus felismerés?- Természetes oka van ennek, amiről nem tudunk eleget beszélni: egyszerűen nem lehet úgy továbbhaladni, ahogyan eddig. És ez nehezebb, mint gondolnánk. Az elmúlt évek agymosása után, miközben ki-ki komoly küzdelem árán megpróbált másnak látszani, mint amilyen valójában volt, nem mindenkinek sikerült megtartania önmagát. Értékes emberek vesztek el, mentek tönkre ebben a kaméleon-színjátékban. Világszerte, de nálunk is egyre inkább nő a tiszta beszéd és gondolat igénye. Korábban az ügyeletes hatalom hazugságok sorozatából építette várát, s a vele szemben másként gondolkodóknak nem lehetett véleményük, többnyire alkalmazkodásra kényszerültek. Sokan adták fel így elveiket. Most ezek a vonalak ösz- szekuszálódtak, mert továbbra is egymás mellett élünk, csak most disznók kerültek az istállóba és szamarak a birkák közé. Ki kevesebbet, ki nagyobbat, de szinte minderíki lódít, s közben megpróbálja a másikat a maga igazára hangolni. Ettől van ez a zavart állapot, ezért mondtam, hogy egy tragikus felismerés, egy kudarc- élmény elkerülhetetlen ahhoz, hogy utána valóban tisztább legyen az életünk. Mivel sok mocsok gyűlt össze a szobában, takarítani kell. Ráadásul a piszok elég jól meghúzódik a védett helyeken, a tisztaság látszatát keltve. A takarítással többnyire felverjük a port, s amíg az el nem ül, nem törölgethetünk, addig szipákolni kell, vagy ki kell menni a szobából. De ha az ember otthon akar élni, akkor takarítania kell.- Nyilván tud róla, hogy például az István, a király körül történteket, vagy mondjuk a tavaly szeptemberi népstadionbeli koncertjüket, sőt a Nemzeti Alapítványért adott műsorukat is többen előszeretettel titulálják „magyarkodásnak". A sikereiket igyekeznek netán irigységből kisebbíteni ezzel?- Ez még a jobbik eset lenne. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy kimondjuk: aki a másikat „magyarkodással” vádolja, annak ta- kargatniavalója van, s le fog hullni a lepel azokról, akik ezt a sunyi megközelítést életben próbálják tartani Mert rengeteg önjelölt lépett fel az elmúlt évtizedek kultúrpolitikája árnyékában is, akik azt gondolták magukról, kizárólag ők képviselték a kultúrát Magyarországon. S ők továbbra is meg akarják tartani a maguk hegemóniáját, ami elképzelhetetlen. De tisztázzuk ezt a kifejezést: mi az, hogy magyarkodik? Egy nép soha nem „kodik”, hanem él olyanként, amilyen. Lelki terror ez a „megbélyegzés”, hogy érezze magát alacsonyabb rendűnek az, akinek természetes ebben az országban élni, vállalni történelmét, hagyományait. Fel kell világosítani az embereket arról, hogy ez manipuláció, hogy senkinek sincs oka szégyellnie magát azért, mert magyarnak született. A németek például most kezdenek ráébredni, hogy ők németek, az olaszok, úgymond, túlfűtött indulatokkal ragaszkodnak nemzeti érzéseikhez, s a franciák büszke történelmi tudatukban ugyan eltűrnék-e azt, hogy fran- ciaságukat koholt módon összekeverjék például az antiszemitizmussal? Mert nálunk Magyarországon most ez történik abban a hiszemben, hogy ily módon szőnyeg alá söpörhetjük a valódi problémákat.- Örülök, hogy ez szóba került, mert én is úgy látom, nincs olyan mérvű antiszemitizmus Magyarországon, mint némelyek állítják.- Erre is fel kell hívni az emberek figyelmét: bizonyos hecceit, feltupírozott kísérletektől és egy szélsőséges, vékony, antiszemita rétegtől eltekintve - ami nem jellemző a nemzet egészére! - Magyarországon nincsen antiszemitizmus. Más kérdés, ha ebben a csöppnyire összeszűkült országban valaki azért nem szeret élni, mert netán a másik otthon érzi itt magát. Nos, ha akad közöttünk olyan, aki percenként panaszkodik, hogy neki nem elég hideg a sör, szerinte nem jó az étel, és különben is irigy a békédre, a környezetedre, akkor nem is tudok neki mást mondani: ha nem érzed jól magad, miért nem keresel egy jobb helyet?- Említette, feltétlenül hiszi, hogy ebben az országban egyre inkább jól és félelem nélkül lehet majd élni. Hogyan képzeli a jövőt?- Szerintem az új világrendet nem a tengerentúlról fogják meghatározni, még ha a világ összes tökéletes fegyvere ott található is. S bár a körülöttünk levő térségben zajló események most ennek ellentmondani látszanak, hiszem, hogy hosszú távon a fegyverek szava nem lehet meghatározó. Mint ahogy nem lehet meghatározó a gigantomán hatalmi őrület s az agresszió sem. Ebből a szempontból mindegy, hogy a zászlón korábban ötágú csillag ékeskedett, most pedig esetleg sok csillag és sávok díszelegnek. Az új világrendben a keleti ember szemlélődő magatartásában kiteljesedő, kölcsönös megbecsülésre épített, hangyaszorgalmú létet látom kivezető útként az emberiség számára. Szűkebb otthonunkat, Európát sem tudom másképpen elképzelni, mint olyan közösséget, amelyik egy normális családhoz hasonlóan él, egyikünk ilyen, másikunk amolyan, fiatal, öreg, és így tovább, de éppen ez a változatosság teszi érdekessé. Mi akkor válhatunk e közösség értékes és érdekes tagjává, ha hagyományaink felelevenítésével és ápolásával, ennek szellemi és erkölcsi tápanyagától megerősödve nézünk az újabb kihívások elé, miközben észrevétlenül megmaradunk annak, amik eddig is voltunk: magyaroknak. ★ ★ ★ Annak idején az Illés zenekar koncertjein és az István, a király előadásain is az emberek együvé tartozásukat érezték. Többek között ezért jártak hűségesen az előadásokra, s ezt újra megélni mentek ki tavaly a Népstadionba is. Vajha most is, és nemcsak egy-egy estére, de hosszú távra megismétlődhetne mindaz, amit akkor a Városligetben a Királydombon jó néhányan átélhettek. Sághy Ildikó 28
