Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

vül nehéz és hosszú szerep. Fé­lek is tőle, mert a magyar közön­ség jól ismeri a darabot, és nyilván magas kívánalmakkal ül be a nézőtérre. Nem tudhatom, ők olyannak képzelik-e Túráit, amilyen én leszek. Megnyugtatom, hogy Molnár Ferenc ilyennek írta meg a figu­rát, s ha ez átüt az alakításon is, számíthat a sikerre. A játékban fontos helyet fog­lal el Gál, akit a fordító átkeresz­telt Manskyra. Megformálója Si­mon Clark, aki televíziós szere­peivel nagy népszerűségre tett szert Angliában és Amerikában is. Egyszer már járt nálunk turis­taként a feleségevei.- Mi a véleménye a színház­ról, a darabról és a magyar kollé­gákról?- Hol is kezdjem? Ilyen típu­sú színház több is van Európá­ban. Bécsben, Stockholmban - ahol szintén játszom -, Németor­szágban pedig több is működik. Azt, hogy itt lehetek, nagyon él­vezem. Molnár az egész világon egyedülálló ebben a műfajban. Nincs olyan színész, aki ne hal­lotta volna hírét a Liliomnak. En is játszottam már az egyik egy- felvonásosában, így ismerős a stílusa. Magyar kollégáimról el­mondhatom, hogy tökéletesen beszélneK angolul, élmény velük együtt „dolgozni.- Ön nagyon udvarias, de fel­tételezem, hogy a kiejtés szoron­gást okoz a magyar színésztársa­inak.- A kiejtés mindig gond ott, ahol különböző nemzetek színé­szei játszanak együtt. Volt egy ér­dekes előadás Angliában, ahol amerikai, lengyel és szovjet szí­nészek léptek fel az angolokkal. A rendező arra kérte a vendégeket, hogy próbálják meg átvenni az angol kiejtést. A próbákon vi­szont rájöttek, hogy butaság erőltetni a hibátlanul irodalmi nyelvet. Mert - mint minden együttesben, ahol különféle stí­lusban játszó emberek kerülnek össze - itt is színesítette az előa­dást az akcentusok sokfélesége. A Radnóti Színpadon megnéztük azt a darabot, amelyet Márton András rendezett. Egyetlen szót sem értettünk belőle, mégis ha­tott ránk. Mindegy, hogy milyen nyelven beszél a színész, ha jól játssza a szerepét, a játéka nem­zetközi.-A felesége színésznő?- Újságíró, mint ön. A Guar- diannál dolgozik, Alexandra Du­val Smith néven. Legalább olyan megszállottja a szakmájának, mint én az enyémnek. így tökéle­tesen megférünk egymással.- Melyikük keres többet?- Természetesen a feleségem. Angliában nem fizetik jól a színé­szeket. A feleségem is sokkal ke­vesebbet keresne, ha nem főállá­sú újságíró lenne, hanem szabad­úszó. Szerencsére egyikünket sem igazán érdekli, kinek mennyi a jövedelme. Örülünk, ha ketten megkeressük azt, amiből kifizet­hetjük az adósságainkat.- A pénz tehát mégiscsak kell valamire?- Utazásra. Ez a szenvedé­lyünk. Most is azért vagyok itt, mert ez a felkérés lehetővé tette számomra, hogy megismerked­jem az önök országával.- Viszont nélkülöznie kell a felesége társaságát.- Talán nem sokáig. Jelenleg Stockholmban van, onnét Rejkja- vikba megy, utána Londonba, és két hetet velem tölt Budapesten. Már nagyon várom. Többször is megkért, hogy bi­zonyos kifejezéseket ismételjek meg magyarul is. Nagy kedvvel gyűjtögeti a szavainkat, hogy az­tán váratlanul beleszője a beszél­S etésbe. Ilyenkor élvezi a hatást. icséri az ételeinket is, de azért megjegyzi, hogy salátafélékből nincs túl nagy választék. A leve­seink azonban kitűnőek, s jólle­het az angol nem leveses nemzet, ő erre is rákapott. A többiek már javában próbál­tak, így csak bemutathatjuk őket. Az Almádit játszó lan Price a bristoli OJd Vic Színház vezetőszí­nésze. Ádám, vagyis Silvestre Tobias most végzett a nagyhírű Guildhall School musical és drá­ma szakán. Tim Bender - ő Mr. Mell a darabban - az Alibi Szín­ház vezetőszínésze Exeterben. Miután beházasodott Magyaror­szágra, hozzánk tette át a székhe­lyét is: színésze s general-mana- gere egyszemélyben a Merlin Színháznak. Az angolosan távozó angolok helyett sikerült néhány mondatot váltanunk az előadás egyetlen női főszereplőjével, Bánfalvi Ágnes­sel.- Sok évi szünet után milyen most visszatérni a színpadra?- Mit is mondiak? Olyan, mint a biciklizés. Aki egyszer megta­nulta, az sohasem fogja elfelejte­ni.- Amikor elment Amerikába, említette, hogy egy szót sem be­szél angolul. Most, hogy végre ismét magyar színpadra léphet, a sors iróniája folytán angolul kell mondania a szövegét. Ez azért nem lehet könnyű.- Rettenetesen furcsa, mond­hatni, olyan tudathasadásos. A magyar változatot azért nem ol­vastam el, nehogy megzavarjon, nehogy magyarra váltson az agyam a színpadon, ami ebben áz esetben megengedhetetlen, így is gondot okoz nekem, hogy Amerikában tanultam a nyelvet, és az egészen más, mint az angol angol, egészen másként ejtenek egyes szavakat. Óriási különbsé­gek vannak angol és angol nyelv között, s arra is kell vigyáznom, hogy szinkronban legyek a többi­ekkel. Tíz évig éltem kint, s most úgy vagyok, mint púpos gyerek a prés alatt: át kell alakítanom a ke­mény munkával megszerzett be­idegződéseket.- Nincs „honvágya"?- Miért lenne, hisz végre oda is, ide is hazajöhetek. Érdekes ez a kettősség. Tegnap járt itt valaki, s a fülem hallotta a beszélgetés­ből, hogy amerikai. így fogtam fel, hogy Amerika messze van, én pedig itt ülök Budapesten a sok angol között. Akik egyébként tü­neményesek. Hol is tölthette volna a nya­rat? Itthon. Játszott a Merlinben, és várta a férjét, hogy elkezdhes­sék forgatni az Égi Jeruzsálem cí­mű magyar-amerikai koprodukci- ós filmjüket. Bánfalvi Ági visszamegy a színpadra, s mintegy végszóra befut Lázár Kati, a kaposvári színház nagy csapatának egyik erőssége. Most a Merlin „színeit” képviseli, és férjével, Jordán Ta­CSAK EG Y PILLAN A T! Pályatársnők A Fészek Klubban Muráti Lilivel zajlik a beszélgetés. A kis dobogó előtt az első sorban ül Turay Ida, akivel időn­ként beszélgetés alakul ki, hisz régebbi dolgokról esik szó.- Nálad ismertem meg Vaszaryt, a második férjemet! - szól Dusikának Muráti.- Igen. Nekem udvarolt, és téged vett el feleségül.- így van, de azért te sem jártál rosszul Békeffyvel! Mire kis tűnődés után Turay:- Hát nem. Dohányzás, orvosi rendelvényre Lukács Sándor, a népszerű színművész űzötten, fárad­tan orvoshoz megy. A doktor a fejét csóválja:- Művész úr, ön kizsigereli magát. Szigorú leszek! Mostantól sokat pihenjen, semmi szex, semmi alkohol és napi öt cigaretta! Rendben? Néhány hét múlva a kontrolion:- Nos, művész úr, remélem, betartotta, amit kértem magától.- Igen, doktor úr.- Na, és simán ment?- Hogyne. Kivéve azt az öt cigarettát, ugyanis eddig nem dohányoztam. MÁRTON ANDRÁS, A MERLIN IGAZGATÓJA mással egy másik^csapatot állít össze, több mint háromszáz je­lentkezőből.- Vérzik a szívem, hogy válo­gatni kell közülük, olyan tehetsé­ges mindegyik. Csupa fiatal, van közöttük diplomás meg egyete­mista js.- Épp most akarnak színészek lenni, amikor a legkilátástalanabb ez a pálya?- Érdekes,„hogy ezzel tisztá­ban vannak. Ők már nem olya­nok, mint amilyenek mi voltunk: megfontoltabbak, bizonyos tekin­tetben érettebbek is. Szeretnének értelmes közösséghez tartozni akkor is, ha nem lesz belglük szí­nész. Talán igazuk van. Őszintén szólva egyre kevésbé tudom, mi az, hogy színész. És ezt most ko­molyan mondom. Amikor az egyik kislány a földet nézve el­szavalta a saját versét, az szá­momra nagyobb élmény volt, mint ha a tévében néztem volna „A nagy színészt”, amint éppen verset mond. Ezek után döntsem el, hogy ki legyen az a tizenöt, akit kiválasztunk a háromszázból. Es ki tudja, hányán és kik jönnek még? Ilyen színház a Merlin. Nem ájultan előkelő és nem népies. Nem úgy színház, ahogyan a tra­díciók megkövetelik. Egyelőre ke­resi a helyét a főváros színházai között. Azt a helyet, azt a kétszáz személyes nézőteret azonban meg is kell majd tölteni. Vonzó, jó műsorokkal. Továbbá olyan színházi asztalkörrel, amelyhez tartozni rangot jelent. Erről sem mondhat le az a színház, amely Merlin, a híres varázsló nevét vi­seli: Anglia lovagkorának híres varázslójáét. Vadas Zsuzsa 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom