Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

- 48 Ritecz Miklós: Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk az utópiákat

(Népszabadság, 1990. október 27.)

Stanislaw Lem nevét szerte a földgolyón ismerik. Magyarországon is több könyve, elbeszélése jel'ent már meg. Maga sem tudja pontosan, hol és hányszor adták ki tudományos - fantasztikus müveit. A 69 esztendős író ma inkább futurológiával foglalkozik, mint soi-fivel. Varsói tudósítónk Krakkó melletti otthonában kereste fel Stanislaw Lemet.- Hogy lehet az, hogy az egyik legolvasottabb lengyel író nem szerepelt a Ki kicsoda Lengyelországban? kötetben?- Tudja, én a nyolcvanas évek elején külföldre mentem. A szükségállapot bevezetését követően Nyugat-Berlinbe utaztam, ahol egy esztendőt töltöttem el ösztöndíjjal. Együtt voltam Konrád Györggyel, akit akkor neves magyar ellenzékiként tartottak számon. Sikerült magam után vinnem a feleségemet és a fiamat is. Velük aztán Bécsbe költöztünk, ösz- szesen hat évig éltünk ott. Csak akkor tértem haza, amikor már éreztem a változások szelét, 1988 őszén.- Sok lengyel íróhoz, művészhez hasonlóan tiltakozásként távozott 1982-ben?- A szükségállapot alatt egyszerűen lehetetlenné vált az alkotói munka. És az élet megszervezése is. Képzelje el, hogyan tudtam volna folytatni kiadói tevékenységemet, amikor nem lehetett külföldre telefonálni, illetve csak le - hallgatástól tartva beszélhetett az ember. Márpedig az én könyveim nagyobbrészt más országokban jelentek meg. A fiamat sem hagyhattam az akkori szigorú lengyel körülmények között. Bécsben amerikai iskolába járattam, ma pedig az Egyesült Államokban tanul elméleti fizikát.

Talán ezért nem vagyok benne az itthoni Who is Who? kötetben. Az is lehet, persze, hogy én vagyok a hibás. Mert