Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

25 A Jelenlét szólni akart, de ő megelőzte.- Hallgass! Te csak egy gondolat vagy, a képzelet torzszüleménye. Meg kell halnod. Gondolatokkal táplálkozol, mert neked nincsenek gondolataid, ezért eleve pusztulásra vagy ítélve. Nekünk, embereknek vannak, de azokra szükségünk is van, mert a gondolatok viszik előbbre a világot.

Behunyta a szemét és erősen koncentrált.- Érzed, ahogy gyengülsz?

Tovább összpontosított. Amikor kinyitotta a szemét, nagyon kimerültnek érezte magát. Halk, szinte alig leheletnyi hangot hallott.- Milyen furcsák vagytok ki, emberek. Lelkesedtek, de aztán feladjátok... nevettek és sírtok... gonoszak vagytok, aztán világmegváltókká változtok. Miért?- Miért? Mert hús-vér, érző emberek vagyunk, tele vágyakkal, álmokkal, jó és rossz gondolatokkal. Körülöttünk minden változik, és változunk mi is, mert nem választható el az ember és a természet, az élet és a halál. Minden összefügg. Most a rosszért, olykor a jóért is rosszul fizetünk, de holnap talán ez is megváltozik. Addig is - és örökre - gyarló emberek maradunk. Az ész és a szív örök küzdelme folyik bennünk. Vétkezünk tettben, szóban és gondolatban is, de a gondolatokra mégis szükségünk van. Az ellentétek mozgatják a világunkat. Erős bennünk a hit. Enélkül nem

is lenne ember az ember. Neked tehát el kell pusztulnod, és megöllek téged.- A gyilkosság is bűn.- Nem, ez nem az. Én csupán a képzeletem ártó torzszüleményét ölöm meg, magam és fajtám védelmében.- Akkor megint szenvedni fogsz a keserű gondolatoktól.- Igen. Vállalom a szenvedést, mert anélkül nincs öröm sem. Nem akarok úgy élni, mint az állatok: ösztönösen, gondolattalanul. Remélem, meggyőztelek! És most elég legyen a vitából! Készülj fel! A semmiből hívtalak elő, és most oda is küldetek vissza!