Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
10 kezdett. Ilyen még nem történt, ilyen hosszú időre még sohasem hagyták magára. A tenger nyugodtnak látszott, egyetlen feltörő vízsugár sem tűnt fel a láthatáron. Nyugtalanul aludt. Gyakran felriadt, és a partra szaladt, de az éjszaka semmilyen változást nem hozott. Hajnalban aludt el végre, s mikor felébredt, jócskán elmúlt már a napfelkelte. Azonnal a partra akart futni, de megtorpant. Az öbölben egy cirkáló horgonyzott. Janett nem látott a tíz év alatt hajót, és most megijedt. Ahogy közelebb ment, észrevette, hogy két csónak ringatózik a vízen. A szigeten voltak már, partra szálltak. Menekülnie kellett volna, de a kíváncsiság ott tartotta. Figyelte, ahogy a matrózok visszatértek a sziget belsejéből gyümölcsökkel megrakottan, és a parton lakmároztak. Tüzet gyújtottak. Ketten éppen felé indultak el ágakat gyűjteni, és már nem volt ideje elfutni. Meglapult az aljnövényzetben . A matróz egyre közelebb jött, hajlongva szedegette a száraz ágakat. Megpillantotta a lányt. Első meglepetése után azonban éles kiáltással riasztotta a többieket. Janett felpattant és megpróbált elmenekülni, de több oldalról közelítettek, végül a gyűrű bezárult körülötte. Elfogták és a hajóra vitték. Egy fiatal, szelíd tekintetű tiszt az egyik kabinba vezette és ruhát meg ennivalót rakott eléje. Janett tanácstalanul forgatta a férfizubbonyt, a nadrággal azonban végképp nem tudott mit kezdeni. A tiszt segített neki felöltözni és közben kérdésekkel ostromolta, de nem tudott válaszolni A főtt és sült ételek sem ízlettek neki.- Nem ilyen koszton éltél eddig, kislány, de hozzá kell szoknod! - mondta kedvesen. A beszéd hallatán Janett emlékei között is felbukkant egy- egy emberi szó. Nehezen jutottak eszébe, hisz csak a del-
