Heves megyei aprónyomtatványok 9/X

Egy könnycsepp hull kezem fejére öt porszem lebeg a könnycseppen, rajtuk az egész Emberiség él. Pár pillanat csupán mit látunk Egy napsugárban eltűnik minden. Pár pillanat volt az egész lehet, hogy egy könnycseppen éltünk és ennyi csak a földi életünk. Kocsis Árpád 1914-1985 Ügy érezte, hogy a csillagokból jött, csak néhány pillanatot töltött ezen a boly­gón, majd visszatért valamelyik távoli nap­rendszerbe. Mit tehet, mit alkothat egy ember, egy Festő ez alatt a néhány hosz- szúnak tűnő, de mégis kurta perc alatt, amit életnek nevezünk ? Mindenki vágyódik arra, hogy valami maradandót alkosson, kifejezve valami­lyen módon a vele született, a benne élő halhatatlanságot és a fenségest, amely min­den más élőlény fölé helyezi. Kocsis Árpád 71 éven át hordozta ezt a vágyat, az alkotás és az örökké fenn­maradás vágyát. Szülőhelye az Osztrák - Magyar Mo­narchia Bánságának fővárosa Temesvár, ahonnan érzelmileg soha sem tudott el­szakadni. Innen indult el, hogy az ország fővárosában kifejlessze a benne szunnyadó képességet, a gondolat, érzelem, a vívódás ábrázolásának nagyszerű módját, a fes­tészetet. De közben megmaradt bánságinak, erdé­lyinek, mert nemcsak a szülőföld szere- tete, a gyermekkori emlékek fűzték oda, hanem az a szemlélet, látásmód is, amely a Kárpát - medence népei, nemzetiségei között nem a taszító különbségeket, ha­nem az összetartó vonásokat hangsúlyozza. Nem véletlen az, hogy a nagybányai is­kolához tartozónak vallotta magát, amint erről korai művészetének képei tanús­kodnak. Festészetének forrása a kimerít­hetetlenül gazdag természet és a benne élő, érző a hétköznapok egyhangúságát néha csodává változtató ember volt. Finoman árnyalt színvilágú olajképei, friss akvarelljei, grafikái egy alkotó mun­kával eltöltött életút ránk maradt emlékei. dr. Bakó Ferenc 1985 december Siófokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom