Heves megyei aprónyomtatványok 9/Q
Hatvanban születtem 1911-ben, de itt születtek eleim is, ükapámig visz- szamenőleg. A gimnáziumot Aszódon végeztem, mint bejáró tanuló, majd érettségi után felkerültem az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Rudnay Gyula osztályára. Ez sors meghat ár ózó lépés volt: új látásformák, népi orientáció, művészi igény, s az állandóan túlfűtött légkör nem engedett talmi alkotásokat létrehozni. Rajztanári diplomát szereztem ip^yben. Kétévi állástalanság korszakára esik az első gyűjteményes kiállításom Hatvanban. 19 $8-ban Sátoraljaújhelyen kezdtem el elég gyötrelmes tanári pályámat. Súlyosan megbetegedtem, és ijedtségemben gyorsan megfestettem a KUBIKUSOK című képem, amely jelenleg a hatvani tanács tulajdona. Újhely csak két szempontból nevezetes: tanítványomnak köszönhetem, hogy megúsztam az öldöklő második világháborút, egy másik ottani tanítványom, Cz'mke Ferenc pedig később Munkácsy-díjas művész lett, a legcsodálatosabb ember azok között, akiket valaha is megismertem. A front alatt Munkácsra kerültem mint tanár, s az ott eltöltött egy év alatt volt egy csoportkiállításom. Hatvanban vészeltem át a felszabadulást. Itt kapcsolódtam be a gimnáziumba, itt működtem 1948-ig, majd Egerbe kerülvén megalakítottuk az Egri Képzőművészeti Csoportot, s ennek keretében évente két tárlatot is rendeztünk. Eger kultúrlégköre, a Bükk csodálatos tájai, a nemes versengés pezsdítőleg hatott fejlődésünkre. Ott elég sokat festettem egészen 197 2-ig. Akkor mentem nyugdíjba, s azóta élek ismét Flatvanban. Két gyűjteményes kiállításom volt Salgótarjánban 1982-ben. Ugyanebben az évben kaptam Derkovits Emlékérmet, illetve a Hatvani Galéria ,,Hatvaniak” című csoportkiállítása révén bemutatkozhattam Hódmezővásárhelyen, s újfent Hatvanban. Képeim a legkülönbözőbb tárgykörűek és színűek.. Stílusom nincs. Modorom a legváltozatosabb. Témaköröm megválasztásánál sohasem a külső kommersz szempontok, hanem a belső impulzusok vezettek. Ennélfogva az alkotási periódusok sem voltak sohasem időhöz kötöttek. Színekben gondolkoztam, s ezek határozták meg témáimat, illetve a témához is akkor nyúltam, ha az a színvilágommal szinkronban volt. Témáim változatosságuk mellett is inkább munkástémák. Talán Hatvannak itt van egyedül meghatározó szerepe. Mezőváros volt, igazi barátaim parasztfiúk voltak, de vonzódtam az üzemi munkás felé is. A szegényebbekhez vonzódtam, velük vállaltam sorsközösséget. Ez lett aztán az a bőr, amelyből később sem tudtam kibújni. De nem is akartam. Es csak a porszemeket szedtem össze az örökkévalóságból, s az lenne a nagyszerű dolog, ha innen folytathatnám azt, amit már kezdek befejezni. GÖDÖR KÁLMÁN Somlai Lajos az Alföldről indult. A tiszamenti ember nyugalma, csendje, békéje jellemzi képeit. Azé az emberé, akit a folyó és a közelben felderengő homokpuszta nevelt szóval, gesztussal való takarékosságra. Noha az utóbbi években hegyvidéken él, igazában ma is az elárvult, emberi mozdulatra sóvárgó tanyák, a földmunkára induló kemény férfiak világa fogja meg, ezek a motívumok határozzák meg festészetét. Munkáiból a hosszú évekig tartó szünetet követő intenzív alkotó munka friss erejét érzi meg a kiállítását szemlélő néző. HANN FERENC EDDIGI KIÁLLÍTÁSAI: 1963. Budapest, Erkel Ferenc Művelődési Ház. 1971. Gyöngyös, Szüreti Tárlat. 1972. Pécs, VI. Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás. 1972. Gyöngyös, Művelődési Központ. 1972. Eger, Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás. 1972. Salgótarján, Kohász Művelődési Központ. 1974. Eger, Pedagógus Stúdió. J975. Hatvani Galéria, Hevesiek Gyűjteményes Kiállítása. 1977. Állami Zeneiskola, Gyöngyös. 1980. Budapest, Fáklya Klub. Pedagógus Stúdió.
