Heves megyei aprónyomtatványok 9/M

Molnár József a Mátra alján, Nagyrédén született 1922-ben. Nyolc évig Egerben tanult. Oly korban lépett a művészpályára, melyben még vezető szerepet játszottak a két világháború közti nagy festő egyéniségek. Molnár 1945—50-ig Bernáth Aurél tanítványa, olyan mesteré, aki jó néhány társával, így Szőnyivel, Berénnyel, a fiatalabbak közül Szentiványi Lajossal, hogy csak néhány nevet említsek, megmutatta, hogy az un. ,,szoc. reál.“ korszakban is lehetett maradandó értékű műveket létrehozni. — Molnár József átvergődött e pár nehéz esztendőn és fokozatosan megtalálta igazi önmagát. 1956-tól kezdve már olyan egyéni hangot üt meg, melyre a legjobb- szemű műkritikusok figyelnek fel. Arra a jellegzetességére, mely képein bizonyos vibráló fátyolszerűségben mutatkozik, nem kívülről borítva a képet, hanem egy sajátos belső látás eredményeként. Ez, egyik szavakkal nehezen magyarázható, de mégis megállapítható eleme Molnár sajátos festészetének.

Azután elzúgtak fölötte és mellette az izmusok förgetegei, ő azonban megmaradt a valóság talaján, akármilyen messze ment is egyik-másik képén a látvány átfogalmazásában. Azok a képei állnak hozzánk legközelebb, melyeken a látott valóság és a festői kifejezés üdesége, színkáprázata a legkézzelfoghatóbb. Melyeken a tárgyakat, a tartalmi elemet nem intézi el „nagyvonalúan” hanem meri jól megfesteni, nekieresztve színképzeletét, bátran nyúlva a tiszta, ragyogó színekhez. Egyéniségéből következően némelyik képe borongós hangulatú, ezeken mély, sötét színekbe ágyazza mondanivalóját. De a „szépség koldusa” a következő képen a „színek krőzusává” alakul s szárnyaló örömmel hirdeti az élet szeretetét, szépségét. Megjelenik képein a virágok, a tájak, az utca és városképek tündöklő csillogása. Legújabban megint műterme környezete — a budai Feneketlen tó és környéke — izgatja—.azután régi utazási emlékek, mindenekelőtt Velence, mert a múlt idővel megszépül s újra kívánatos lesz. A szerelem mély húrjait megpendítő kardvirágos csendéletei úgy idézik a múlt szépségeit, mint a lemenő nap vörös korongjának felhőkön átszüremlő sugarai a múlt sápasztó emlékeit.

dr. Szij Rezső

Önálló kiállításai: I957. Fényes Adolf terem, 1961. Gyöngyös, I967. Csók Galéria, 1973. Balassagyarmat, I975. Róma, Magyar Akadémia, I975. Nagyréde, Flatvani Galéria, I977. Pécs, I978. Gyöngyösi Galéria.

Murális munkái: I955. Kiskunfélegyháza (secco), I957. Téglás (secco), I963. Nagyréde (sgraffito). Tanulmányútjai: Varsó-Krakkó, Moszkva-Leningrád, Párizs, Róma (3 hónapos olasz ösztöndíj) Firenze-Velence, Prága, Bécs.

I 949-ben VIT-díjat kapott.