Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

hetett modern magyar és külföldi művek izgalmas megelevenítéseinél (Maróti, Kafka, Luke, Stoppard). Műveiben realista jellem- ábrázolásra törekszik nagyvonalú festői eszközök és korszerű jelmeztechnika révén. Ez kiváltképpen a Maróti Lajos által írt, Marton Endre színpadra állításában megvalósult Az utolsó utáni éjszaka (Nemzeti Színház, Budapest, 1972) című produkció jelmezeinél figyelhető meg. E munkái nagyszerűen bizonyítják fantáziáját, a darab jellemeinek, szituációinak gondolati-érzelmi elsajátítását, eleganciáját. Tanúskodnak arról is, hogy Schaffer nem valami üres, meghaladott artisztikum szolgálója, hanem bátran alkalmaz meghökkentő, sokkírozó elemeket, eszközöket, s szükség esetén közeledik a szürrealisztikus jelképiség felé is. Rojas-Achard Celestinájá- nak Iglódi István által a Katona József Színházban (1973) színpadra állított előadásában egyes ruhák, jelmezek akár a szegény színház eszköztelenségéig, tudatos egyszerűségéig is eljutottak. A Major Tamás által rendezett Kényeskedők (Nemzeti Színház, Budapest, 1972) jelmezei új oldaláról mutatták be a tervezőművésznőt: élesen, gúnyolva is tud jellemezni, minden egyes részlet túlhangsúlyozásával, felfokozott jelentéstartalmával. A már említett vidéki ,,kirándulásai” (Pécsett és a gyulai Várszínházban, Sík Ferenc rendezői művészetével párosulva) markánsabb gon- dolatiságú jelmezeket eredményeztek, egyúttal formai egyszerűsödést, rusztikusabb, nyersebb eszközök, formák, anyagok használatát is.

Tanítványai közül Jánoskuti Márta a legfiatalabb. Először a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, ahol módjában állt egy erősen gondolati színházi vonulathoz (Shakespeare, Csehov, Miller művein keresztül) kapcsolódni. A hetvenes évek elejétől a budapesti Vígszínház tagja, s egyformán foglalkoztatják magyar és külföldi, klasszikus és kortárs drámák színre vitelénél. Közben volt alkalma még a legjobb amatőr színjátszókat is segíteni, mint például a budapesti Universitast.

3