Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

I.

Az előző jelentkezéstől eltérően, a magyar díszlet- és jelmeztervezés most jóval kisebb — tizenöt főből álló — gárdával képviseltette magát a prágai világkiállításon. Ez azzal a következménnyel is járt, hogy e csoport karakterisztikus jegyeit jobban meg lehet határozni. Többségük az ötvenes években és a hatvanas évek első felében oly szép eredménnyel működő főiskolai oktatás neveltjei, néhány esetben még oktatói is. Jó ismerői a tervezés technikai feltételeinek, eszközeinek, s a korszerű szakmai ismereteken túl a modern képzőművészeti ízlés jellemző rájuk. E kettő birtokában — s ez az utóbbi évtized magyar kiállítási politikájában, a szelekciónál alapvető követelmény ■— jól értenek a rendezővel és a művel való első ismerkedés utáni „concept art”-ok, azaz a képzőművészeti értékkel is bíró tervek, tervvázlatok elkészítéséhez. Ennél a generációnál — bizonyos magyar adottságok, hagyományok következtében is — szükséges volt ehhez ragaszkodni, mivel e társaság másik erényét, jellegzetességét is kívántuk mindezzel elősegíteni. A gondolatiságot ugyanis, azaz azt az elengedhetetlen mai követelményt, hogy terveik és azok megvalósításai a művek, a szituációk, a jellemek, a cselekmény gondolati és érzelmi tartalmát bontsák ki.

Festőiség, erős gondolatiság jellemző tehát a csoport többségére, képzettségi okoknál, tradicionális kötöttségeknél fogva is. Legjobb, legfrissebb képviselőik leginkább a jelmez- tervezők között vannak, s ebben a vonatkozásban valósággal „magyar iskoláról” is lehet beszélni. Ezt az „iskolát” elsősorban Schäffer Judit tervezőművészete és tanítványainak tevékenysége határozza meg (János- kuti, Vágó, Wieber). A paletta azonban nagyon széles még ebben a kisebb létszámú csoportban is. Vannak olyanok, akik az abszolút festőiség oldaláról jutnak el időnként egy korszerűbb, intellektuálisabb tervezési vonulathoz, mint például Szinte és Mialkovsz1