Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

hiányosságokat felszámoljuk. Balázs Béla, korának kiemelkedő esztétája már kb. 50 éve felhívta a figyelmet erre a problémára a filmművészettel kapcsolatos egyik írásában: „Nagy mulasztás, hogy a művészettudományok mindeddig inkább csak a termelt műtárgyakkal foglalkoztak, és nem azokkal a dialektikus visszahatás folyamán létrejött szubjektív képességekkel is, melyek 5 f^mei;t szépségeket meglátni és miint szépségeket élvezni tudják.”

Azért korántsem áílíthatjük, Rogy nálunk nincs kellő képzőművészeti érdeklődésű, megfelelő felkészültségű itárlatlátogató közönség, de az ilyen közönség számának (gyarapítása, tudásának elmélyítése kötelességünk.

Térjünk most vissza kiállítás-sorozatunk címéhez: Művészet és valóság, — és próbáljuk meg gondolatban végigkövetni azokat a tételeket, melyeket a marxista esztétika kínál alapul, -— s amelyek közelebb visznek a képzőművészeti alkotások megismeréséhez. A művészi alkotásban a művész a valóságot visszatükrözi, de nem reprodukálja. A saját szubjektumán — mely mindig az adott kor, az adott társadalom függvénye —• keresztülszűrve a valóság lényeges elemeit adja vissza.

Azaz más oldalról megközelítve: a művész a valóság motívumait olyan módon alakítja át, hogy közben a lehető legteljesebben fejezi ki önmagát, saját művészi egyéniségének a valósághoz való viszonyát. Tehát a művész igyekszik elvonatkoztatni a közömbös, esetleges, felszíni jelenségektől, hogy közölhesse a lényeget, a valóság tárgyainak, folyamatainak belső törvényeit.

De amikor a művész ezt a lényeget tudatosan, vagy kevésbé tudatosan megragadja egyben rangsorol, állást foglal, emberi magatartásáról is vall, tehát pártossá válik.

Még egy kérdésről kell néhány szót ejtenünk, melynek tisztázatlansága már sok félreértésre adott alkalmat; ez pedig a realizmus problémája. Hadd idézzük itt Emst Fischer összefoglalását: „A realizmus kibővített fogalma minden olyan művészetet és irodalmat magában foglal, amely az objektív valóságot elismeri, s ezt akarja megformálni a legkü