Heves megyei aprónyomtatványok 8/I
Hogyan szolgál az egyszarvú? Fitala Endrét azok között tartják számon a vendéglátó szakmában, akik meg tudják teremteni egy üzlet jó hírét, s ami talán még nagyobb dolog: meg is tudják őrizni azt. Régi szakembere a vállalatnak. — 1958-ban a földművesszövetkezettől kerültem az egri vendéglátóhoz. Úgy éreztem, eg» nagyobb vállalatnál többet lehet produkálni. Cseh Antal volt az igazgató, s én egy komplex vizsgálatot végző bizottság tagjaként a vendéglátós helyzetét mértem fel. A régi Vadászkürt Étteremben is vizsgálódtunk és ezután kértek meg, vállaljam el a vezetését. Persze ahhoz személyzet, jó konyhafőnök is kellett. Hogyan? Honnan? Szakácsot például Pestről kerítettem. Jenei Béla áruforgalmi vezetővel jártuk a fővárost, s egy jó szakácsot valóban sikerült is megnyerni a Vadászkürt számára. A híres Venesz József tanítványa volt: ezt a nevet mindenki ismeri, aki jártas a szakmában. A pesti szakács fél évig volt nálunk, ezalatt sikerült ugrásszerűen megnövelni éttermünk színvonalát. Majd Bányai Imre bácsi jött hozzánk, aki igen lelkiismeretes, jó szakács, vele igazán lehetett is tartani a már kialakított színvonalat. — Később kipróbáltam a „falusi körülményeket" is, s amikor visz- szajöttem, a Jóbarát Vendéglőt bízták rám. — Aztán jött az Unicornis, a mondabeli egyszarvúról elnevezett étterem és szálloda. Már az építkezés alatt sokszor szóba- került közöttünk, nagy várakozással tekintettünk rá. Amikor eldőlt, hogy a vállalatunké lesz az étterem, az igazgató engem kért fel, vállaljam el a vezetését. A hírnév megszerzése azon is múlik, milyen gárdát sikerül összehozni. Ide egy jó szakács már nem elég, bármilyen szakember is. — Egyet összegzésképpen azért mindezek mellett még hadd mondjak el: az országot járva sokféle vendéglőben megfordultam már, de haza mindig kellemes érzésekkel jövök. Mi itt a megyében az országos átlagnál is magasabb színvonalat produkálunk ételeink minőségével, ízeinkkel, kiszolgálásunkkal. Erre büszkék lehetünk . . . 18
