Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

„sA/em csinál tátit mást, csak dolgoztam... Majoros Bernátnak sokszor mondják némi irigykedéssel a kollégái: „Jó neked, te ott vagy kinn a jó levegőn, szép .környezetben.'' — Ami a szép környe­zetet illeti, az valóban irigylésre méltó, hiszen Szilvásvárad a Szalajka- völgy bejáratnál, festői vidéken fekszik. Szalajka az étterem neve is, ahol vezetőként dolgozom 1967 óta. — 1939-ben 14 évesen kezdtem a szakmát. Édesanyám az Egri Do­hánygyárban dolgozott, ő szerzett protekciót a Va­dászkürt Étteremben, ahová felvettek kifutónak. Aztán küzdöttem magam mindig tovább, dolgoz­tam a Park Szálló étter­mében, tanultam, meg­szerettem a vendéglátó- ipart. Rákoskeresztúron végeztem el a vezetői tanfolyamot. Sokat tanul­tunk a jól felkészült ok­tatóktól. Amikor hazajöt­tem az iskolából, a vál­lalat központ|ába kerül­tem, s egy ideig megbí­zott igazgató is voltam. De engem jobban von­zott az, hogy az üzletbe kerüljek, a vendégekkel foglalkozzam. Dolgoztam a Vadászkürtben, a Vö­rösrákban, az Otthon Ét­teremben. A Szalajka Vendéglőbe azzal küld­tek ki 1967-ben, hogy járják ki néhány hóna­16 pig, mert nagy volt a leltárhiány, segítsek rendbehozni az üzletet, s aztán jöhetek újra vissza Egerbe. Három tanulót vettem magam mellé és sikerült egy jó szakácsra is szert tenni, aki aztán nem félt a munkától: egyedül állt helyt két műszakban is. így „hoz­tuk fel” az éttermet, ahol ma 22-en dolgozunk és több mint négymillió a forgalmunk. Ügy gondol­tam, nem is jövök én vissza Egerbe. Miért hagyjam ott? Pedig a nyári forgalom idején, amikor ez a kis étterem 500 adag ételt is kiad naponta, haza sem tudok jönni a családomhoz. — A vendégek? Sok embert vonz a szép kör­nyék. Nekünk 95 vállalat­tal, utazási irodával van rendszeres kapcsolatunk. — A pisztrángból ná lünk igen sok fogy. Ért­hető, hiszen itt van a telep a közelben. Emlék­szem, egyszer egy oszt­rák megrendelő szerző­dést akart kötni, hogy megvásárolja a Szalajka völgyi pisztrángokat. Kéz­zel, lábbal hadakoztunk ellene. Szerencsére sike­rült itthon tartani a pisztrángokat. — Nehéz ez a munka, de én megszerettem. Va­lahogy úgy mondhatnám az életemről: nem csi­náltam mást, csak dol­goztam, de azt sokat. Tavaly, a felszabadulás 30. évfordulóján másod­szor is megkaptam a belkereskedelem kiváló­dolgozója-ki tüntetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom