Heves megyei aprónyomtatványok 8/I
De a szovjet film legfontosabb tartalmi és formai eleme, amelyet a korabeli magyar fotókollázs érvényesített: a tömeg. Ahogy a középkori oltárkép, felületét egy eszmei perspektívához igazodva töltik be az angyalarcok, úgy borítják most a forradalmi tematikájú szovjet filmek képeit és a kollázsok felületét a „munkás-paraszt tömegek" fejei. Ehhez az ikonográfiához igazodik Kassák „Munka-Dokumentum" — a (Lásd 11 kép}, a Gró Lajos filmkönyvéhez készített címlap kollázsa és Lengyel Lajos kollázs-illusztrációja ugyanehhez a könyvhöz. És még egy, a szovjet film hatására utaló momentum: Trauner említett képén (lásd 3 kép) montázselem a Vertov-féle „Ember a felvevőgéppel". Nyilvánvalóan a szovjet film hatott Kepes György 1929. évi fotómontázsára, a „Rosa Luxemburg emlékére" is. Epilógus Kepes foglalta szavakba a Munka-fiatalok elégedetlenségét a festészet nyújtotta lehetőségekkel. De amit adekvátnak éreztek a szociális feszültség kifejezésére: filmet nem állt módjukban készíteni. Többen külföldön próbálták elképzelésüket megvalósítani. Trauner át is lépett a filmszakmába. Kepes csak kísérletezett ezzel, majd a tömegművészet egy másik, a tudományos-technikai eszközökkel dolgozó ágánál kötött ki. Vajda Párizsban készítette az orosz film és kollázs (pl. Rodcsenko) hatását mutató fotómontázsait, Kassák és Lengyel Lajos a harmincas években itthon dolgoztak tovább ebben a szellemben, amíg még szóhoz juthattak. Körner Éva Photomontage as a representative genre of the third wave of the Hungarian avantgarde. Photomontage is a landmark in the history of the Hungarian avantgarde. It undertakes a definite task with a conscious programme in the late 20ies and early 30ies, and it selects its aesthetic elements in a conscious way. It is Lajos Kassák repatriating from exile in 1926 who plants the thought in this country that photos and film can penetrate fields of reality which are inaccessible to painting and not its task. And while in 1928—29 Kassák still classifies the genres equally, in 1930 the scale is already inbalanced: he reprimands his best pupils that they are basically thinking in "painting" and they use photo only subjected to it. And in 1932 he declares that photo is more of a child of the era than is painting. The alternatives of aristocratic and mass art get outlined. The new genres are born partly from the necessity of the adequate shaping of new social and mental tensions and conditions, partly
