Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

A képlékeny, jól formálható agyag az őskori és ókori ember legkönnyebben hozzáférhető, sok területen nagy mennyiségben megtalálha ó természeti kincse. Jelentősége a legősibb világteremtési mítoszokból is kiviláglik. Kiége- tését véletlen felfedezéssel már a régibb kőkorszakban ismerték, agyagszobrokat készítettek. Építőanyagok, eszközök, edények előállí ása kerámiából csak a földművelő-állattartó társadalmak kifejlődése után történt, legelőször I ánban és Anaióliában az i. e. 7. évezred végén (610C— 63C0 táján).

Törékenysége miatt edényekből folytonosan újabbakat gyártottak és egyre nagyobb számban, Elő-Ázsiában már a 6. évezred közepétől iparsze űen, kereskedelmi célra. A letűnt korok reánk maradt leleteiből a legtöbb az agyagedény-töredék.

Az őskori ember szépérzéke a legkézzelfoghatóbban az agyagedények formálásában és díszítésében nyilvánul meg. Napjainkban a kerámiának mindinkább díszítő szerepét figyelhetjük meg, épületeknél, lakásokban, az iparművészet fonvos ágát képezi. A művészettörténet tanúsítja, hogy új stílusok születésénél a régibb korokból gyakran merítettek ötletet, indítást, nem kivétel ebben az edényművesség sem.

Heves megye terü'etén a legkorábbi agyagedény-készitő kőkori népesség hagya'ékától időrendi sorrendben ó római korig első ízben lá'hatnak agyagedény formatörténeti kiállítást. Tanulságul a művészeknek, a művészet kedvelőinek, és a régmúlt korok iránt érdeklődőknek.

F. k.: Dr. Bakó Ferenc. HNyV., lg.: Sólymos József 76 Í782 300

MEQHÍVO