Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

bonttatta s köveit a vár megerősítésénél hasz­nálta fel. A megmaradt részt bástyává ala­kíttatta (2. kép). Az 1552-es ostrom idején a székesegyház megmaradt része is súlyosan megsérült a lőporraktár felrobbanásakor. Ez­után már csak a román kori székesegyház dé­li részét használták egyházi célokra. A törö­kök fegyvertárnak használták. Hazael rajza még jelentős méretűnek mutatja 1752-ben. Az 1783-ban megindult nagyarányú bontás ide­jén pusztult el végleg a székesegyház. A bon­tási törmelék eltemette a falak alsó részeit, s egy idő után még pontos helyét is elfelej­tették. Feltárását 1862-ben Ipolyi Arnold kezdte meg. A belső vár északkeleti szöglete (16). A ké­ső gótikus székesegyház északnyugati kápol­náján keresztül jutunk a vár északkeleti szög­letének területére. E területet délről a késő gótikus kápolnák északi fala, keletről a belső és külső várat egykor megosztó várfal (elfa­lazott pártázattal, lőrésekkel), északról a vár­fal, keleti irányból pedig az úgynevezett Pe- rényi-fal határolja. Ez a rész még részben feltáratlan az északkeleti sarkához épített Sándor-bástyával (17) együtt amely nevét olasz építőmesteréről, Alessandro da Veda- nóról kapta. 14. A Szép-bástya nyugat felől 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom