Heves megyei aprónyomtatványok 8/I
Rövid tartalom Régen véget ért mór a második világháború, de akik átélték, magukban hordják nyomait. Zinaida Vorobjova is közéjük tartozik, a nyugodt, csendes, magányos, öregedő asszony azóta is bízik, reménykedik. Amikor kisfiát, Genyát megszülte, csak néhány napig lehetett boldog anya, bújkálás közben elfogták őket a németek, s a transzporttal elindultak a fogolytábor felé. Férje valahol harcolt, azt sem tudta, hogy fia született. A táborban egy ideig vele maradhatott a kisbaba, aztán külön barakkba vitték a gyerekeket. Az anyákkal dr. Mengele nevű orvos kísérleteket végzett. Néhányszor sikerült Zinának kisfia közelébe jutni, ilyenkor pár falat ennivalót dughatott be a gyereknek. A íábor felszabadulása előtt a felnőtt foglyokat hirtelen elvitték, annyi ideje maradt csak az anyának, hogy odakiáltsa fiának, „Kisfiam, emlékezz a nevedre: te Genya Vorobjov vagy, a hazád a Szovjetunió!” - aztán nem látták többé egymást. A tábor felszabadult, Zina megtudta, hogy férje elesett a háborúban. Hosszú ideig kellett kórházban feküdnie, hogy valamennyire kiheverje az őt ért csapásokat. Csak fia megkerülésében bízott. Genya egy lengyel gyermekotthonba került, ahonnan az egyik kedves gondozónő magához vette. Halina úgy nevelte a kisfiút, hogy az mindvégig tudta, hogy nem ő az édesanyja. A kisfiúból lassan felnőtt lett, s a párját is megtalálta. Menyasszonyával meglátogatták azt a múzeumot, amely az egykori láger helyén áll. Itt a látogatóknak alkalmanként levetítették azt a dokumentumfilmei, melyet a tábor lakóiról készítettek annak idején. Ezen Genya felismeri önmagát, s további kutatással megtalálják azt a levelet is, ame12
