Heves megyei aprónyomtatványok 8/D

BEETHOVEN: Coriolan nyitány, Op. 62 Ma már régen feledésbe merült H. J. von Coliin Coriolan drámája, amely Beethovent megihlette a nyitány megírására. A Plutarchos nyomán megalkotott drámai hősről szóló színpadi mű nem állotta ki az idő próbáját, nem mondhatjuk azonban ezt el a Beethoven művel kapcsolatban. Beethovent ebben az esetben ismét a hős ábrázolásának nagyszerű lehetősége vonzza. A témák egymással való harca a kibékíthetetlen ellentétek zseniális megfogalmazása, az antik tragédiák feszült hangulatának zenei megelevenítése olyan szimfonikus nyitányt eredményeznek, amely méltán messze túlhaladja a színpadi dráma mondanivalójának művészi értékeit.

BEETHOVEN: C-dúr hármasverseny, Op. 56.

A zongorára, hegedűre és gordonkára írott versenymű Beethoven egyetlen műve a koncertálló szimfónia műfajában. Mozarttal ellentétben, aki számos hasonló művet írt, Beethoven nem próbálkozott többé ebben a műfajban. A szólóhangszerek szólamainak különböző nehézségi fokára nézve pontos magyarázatot ad a zene története. Rudolf főherceg, Beethoven tanítványa játszotta a bemutatón a zongoraszólamot, ennek megfelelően ez kevés technikai probléma elé állítja az előadót. A hegedű- és gordonkaszólamot a hercegi zenekar virtuóz muzsikusai adták elő, számukra igen nehéz, igényes és virtuóz feladatokat állított a szerző. A háromtételes műre jellemző az is, hogy mindhárom tételben a pontozott ritmus az uralkodó ritmusképlet. Az Allegro—Largo—Rondo alia Polacca tempójelzéseknek megfelelően a dinamikus mozgású első tételt kamarazene-meghittségű lassú tétel követi.

BEETHOVEN: III. (Eroica) szimfónia, Op. 55 Esz-dúr 1803-ban született Beethoven első, határozott programmal komponált szimfóniája. A szimfónia megírására Napóleon alakja és tettei ihlették a mélyen plebejus-érzelmű zeneszerzőt, aki azonban csalódottan fordult el a császárrá koronázott ideális szabadsághőstől. Az I. tétel (Allegro con brio) bemutatja a hőst és annak emberfeletti küzdelmét. A II. tétel (Marcia funebre. Adagio assai) drámai feszültséggel telített gyászindulója, a tétel középrészének panaszos, bár nyugodtabb siratóéneke az antik tragédiák komor hangulatát eleveníti fel. A III. tétel (Scherzo. Allegro vivace) egyszerű, szinte hétköznapian dallamos témái, a trióban felhangzó kürtök vadászatra emlékeztető szignáljai egy keresetlenül egyszerű, természeti környezet hangulatába viszi el a hallgatót. A zárótétel (Finale. Allegro molto) — terjedelmes variációsorozat, amelynek témáját Beethoven többször felhasználta más műveiben. Az ún. Prometheus témára hat variációt komponált a zeneszerző, az egyik variáció indulóritmusa és tematikus anyaga a magyar verbunkos muzsika hangulatát idézi.

n