Heves megyei aprónyomtatványok 8/D

Munkáit a festőiség, a világos tagolás, a drámai mondanivaló erőteljes szolgálata jellemzi. Nem idegenkedik az egészen új anyagok, eszközök, technikai ötletek játékos kezelésétől, felhasználásától sem. Lorca Donna Ro- sita-jához (Vígszínház, Budapest, 1972; Kapás Dezső rendezésében) készített jelmezei a színpompás festőiségre, a plasztikusságra, a színdramaturgia következetes alkalmazására mutatnak példát. Egy új magyar darab előadásánál (Eörsi István: Széchenyi és az árnyak; Vígszínház kamaraszínháza; Pesti Színház, Budapest, 1973, Horvai István rendezése) kísérletet tett a lengyeles szürrealista tervezés megvalósítására, megtartva festőiségre, bátor kísérletezésre való hajlandóságát is. Nagyon jó ismerője a modern textilvariánsoknak, szeret és tud fonási-szövési trükkökkel dolgozni. Jelmezei ezért nagyon közelítenek a mai ember ruhadivatjához, szokásaihoz is.

Schaffer Judit növendéke volt Vágó Nelly is. Több mint egy évtizede — diplomája megszerzése után azonnal — a budapesti Nemzeti Színházhoz került. Legnagyobb sikereit Shakespeare, Bulgakov, Illyés Gyula műveinek színpadra vitelénél érte el. Előszeretettel foglalkoztatják a pécsi Nemzeti Színháznál. Páratlan lehetősége volt, hogy megtervezhette Madách Az ember tragédiája című, filozófiai drámai költeményének, valamint az ebből készült operának (Ránki György műve) a jelmezeit (Nemzeti Színház, Budapest, 1964, Major Tamás; Magyar Állami Operaház, Budapest, 1970, Vámos László). Hasonlóan izgalmas feladat volt számára a Rómeó és Júlia kétszeri megtervezése: Major Tamás rendezése számára (Nemzeti Színház, Budapest, 1972) és Vámos László színpadra viteli vállalkozásánál (szegedi szabadtéri játékok, 1972). Kiválóan ismeri a modern anyagokat, lehetőségeket, eszközöket, jól tudja az emberi test alkotóelemeinek, mozgásának titkait. Általában jól öltözteti szereplőit, nagy stílusérzékkel, erős gondolatisággal párosítva gyakorlati ismereteit. Jelmezei sohasem rész4