Heves megyei aprónyomtatványok 8/D
BERTOLT BRECHT (1898-1956) Német költő, drámaíró, esztéta, színházi szakember, korunk dramaturgiájának zseniális megújítója. Az első világháborúban szanitéc; a leszerelés után jár egyetemre, s fellép saját dalaival egy kabaréban. 1918-ban írja első színművét, a Baait, majd színikritikusként működik Augsburgban. 1923-ban második darabjával, Dobszó az éjszakában — nagy sikert ér el Münchenben. 1924-től a berlini Deutsches Theather dramaturgja. 1928-ban mutatják be a Koldusoperát; ezzel világsikert arat. Elméleti munkássága is ekkor kezd kibontakozni. Az illúziószínházzal szemben Brecht az epikus, az értelemre, meggyőzésre alapozott színház teóriáját dolgozza ki. 1933-ban, a hitleri hatalomátvétel után emigrációba kényszerül: Prága, Bécs, Zürich és Swedenborg stációi után London, Finnország, majd Amerika következik. Hányatott napjai ellenére szakadatlanul dolgozik. 1938—39-ben megírja a Galilei életét és A szecsuáni jólélek című darabját. A Hollywood melletti San Pedro, majd Santa Monica környezete az új kísérleteknek, A kaukázusi krétakörnek. 1947-ben Amerikából hazatér a Német Demokratikus Köztársaságba. Feleségével, Helena Weigellel megteremti a Berliner Ensemble-t, Európa egyik legjelentősebb színházi centrumát. ,,A gonosz idők az emberségességei veszélyessé teszik az emberséges emberek számára." B. Brecht A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR A kaukázusi krétakör Brecht pályájának virágkorából származik, s ihletői között a második világháború tapasztalata éppúgy szerepel, mint a történelmi gondok megoldásának ismerete. Az ősi, kínai legenda aktuális példázattá formálódott Brecht tollán — az emberi szeretet és odaadás jelképévé. Gruse, a szolgálólány a baj és a pusztulás pillanatában szívére ölel egy gyermeket, s testének melegével, a szegénység küzdőképességével, minden vészben őrzi és óvja. — ennyi az epikusán kibontott darab magva. S e mag körül fölényes dramaturgiával kel életre a grúz urak világa a torzsalkodó hercegekkel, vad katonákkal, s a szegényeké is: a létükért küzdő emberek, egy marcona bandita s egy ravasz öregasszony, cselédek, egyszerű harcosok, lakodalmi nép, megannyi remek figura Brecht örvénylő fantáziájából. Az izgalmas háttér előtt magasodik naggyá Gruse alakja. Pompás színpadi rafinéria kelti életre ezt a tiszta nőt s igazságát. Szerepéből Brecht kiszűrt minden töltelékanyagot, informatív replikát, bemelegítő mondatnyitányokat. Csúcsokon lép fel s mindig magas hangon kezdheti — egy ózondús líra s az extatikus drámaiság szintjén. A kommentárt és magyarázatot környezete adja és mutatja — neki sokszor már icsak a beszédes némaság fensége s a naivitás egyszerűsége jut. így maradhat élő alak még a stilizáltságnak ezen a fokán is — a népi erő és a népi juss jelképeként. A gyerek, akit Gruse magához vett, elhagyatott jószág. Vér szerinti anyja, a kormányzóné néhány csinos rongyért hagyta el a menekülés pillanatában. S mit áldoz fel Gruse a gyerekért? A biztonságát, a tisztesség látszatát s még szerelmét is, a katonát, akit oly sóváran vár a háborúból. Végzetes konfliktus, mély tragikai erővel. Grusénak férjhez kell mennie, hogy a gyermeket óvja; majd a bíróság előtt magáénak kell vallania, vér szerint is — ezzel pedig szerelmesét, Simont fordítja maga ellen. Alig akadna drámaíró, aki ezt a tiszta egyenletet ne bontaná megrázó tragédiává. Szerelem, tisztesség és jóérzés kelhetnének itt testvérháborúra, igazuktól fűtött emberek párbajra, s az egészből a földi sor igazságtalanságának szuggesztív képe tárulhatna elénk. Brecht azonban itt már túllép egy elképzelhető kritikai állásponton, „az értelemig és tovább". A kaukázusi krétakör az egyetlen - de épp ezért talán legmegragadóbb — darabja, ahol a példázatban az igazság győzedelmeskedik. A legenda világában a népi erkölcs, józanság és megértés diadalmas szépséggel hirdeti a jövőt, mikor a pártos igazság a szegények javára dönt, s a gyermek, a föld, az emberi élet minden kincse-java azé, aki szívvel őrzi. A darab, felépítése szerint, reális színek villanó felmutatásától halad a jóslatig. Az első képek a metszetek világosságával rajzolják újra a brechti háborúélményt: viszályt az urak között, a menekülő népet, a lánggal égő várost, a hegyek között bolyongó lányt, az üldöző vérteseket. Csattanók nélküli illusztrációk ezek, az epikus színház mesterének arzenáljából - valami mégis megkülönbözteti őket Brecht korábbi munkáitól. Az intellektuális vázlat nagyobb érzelmi telítettségtől eleven — az emberi szenvedés résztvevő lírája melegebb tónusokat varázsol az értelem víziójára.
