Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
A film rendezője három éven át járta társaival a világot, hogy feltérképezze a legelmaradottabb, legsötétebb s legnagyobb éhínségben élő területeket. Az a kevesek által tudott megdöbbentő tény sarkalta őket e vállalkozásra, hogy a II. világháború alatt elpusztult emberek száma elenyésző ahhoz a számhoz viszonyítva, amennyien az éhezéstől halnak meg néhány év alatt. Egy nap a Földön 10 000 ember hal éhen — idézi a film az ENSZ-statisztikát. Scotese a felvevőgéppel végigjárta Földünknek azokat a hatalmas kiterjerdésű területeit; ahol kétmilliárd ember vívja elkeseredett küzdelmét, a szó szoros értelmében vett életbenmaradásért: a mindennapi betevő falatért. Scotese és Giampaoló Santini operatőr olyan látványokra irányították kamerájukat, amelyeket európai ember — akinek természetes, hogy naponta jóllakjék — nehezen visel el gyomorremegés nélkül. Tudjuk, naponként olvassuk az újságban, hogy az úgynevezett „harmadik világ” fejletlen országaiban milliók éheznek; tudományos tanulmányok közlik, hogy az emberiség kétharmada napjainkban is éhezik, illetve alultáplált. Ezek a testetlen információk lassanként beleépültek a tudatunkba, szinte megszokottá „természetessé” szürkültek a számunkra. Aki végignézte Scotese filmjét, holnaptól alighanem másként hallgatja a rádió híreit, másként olvassa a lapok szűkszavú tudósításait világunk alapvető gondjairól.
