Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

csillésére, a felnőttként kezelt emberpalántában úgy bontja ki a legértékesebb tulajdonságokat, hogy nem módszerében, hanem csak hatásában jelentkezik a pedagógia. Ez a titka a hazánkon kívül is ismert Olvasókönyvének (1963) is, amely eredendő módszertani célkitűzései mellett lépcső a vizuális kultúra felé vezető úton. Gyermekek tízezreit kapatta rá a képzőművészeti szép ízére és ez olyan eredmény, amely csak kivételes művészeknek jutott Osztályrészéül.

Szabad grafikáiban — ahol sem a téma, sem a kiadói megfontolások nem korlátozzák — művészete szabadabb utakat követ, bár a valósághoz való hűség, emberi hitvallása, stílusának korán kialakult, sajátos jegyei változatlanok. Témában itt az aktoké és a lovaké a vezető szerep; az önmaga szabta tematikai korlátozásért azonban bőven kárpótol eszköztárának felgazdagodása, a színek gyakorisága, a kompozíció oldottabb, de mégis fegyelmezett megoldása. Aktjaiban nem erotikus hatásokra vadászik, nem kamaszok fantáziáját igyekszik felgyújtani, hanem a természeti szép egyik formájának akar művészi eszközökkel maradandó emléket állítani. Aktjai sosem szülnek hátsó gondolatokat; nem a testi örömök forrását, hanem az élet megújítóját, továbbvivőjét keresi és örökíti meg. Ló- ábrázolásaiban a mozgás megragadása izgatja, a mozdulatlanságba dermedt hevület, s rajtuk keresztül a természetbe való belefeledkezés. Mindkét téma a természethez való elszakíthatatlan kapcsolatára utal, amelyről mások szívesen feledkeznek meg, nem gondolva arra, hogy az elveszett édenhez az égjük út erre vezet.

Reich Károly művészetétől igen sokat ka-- pott a magyar társadalom, de az sem maradt adós. E kis kamarakiállítás még keresztmetszetet sem tud adni művészetéről, legfeljebb csak ízelítőt. De ha felkelti az érdeklődést a művész munkásságának teljesebb, jobb megismerésére, máris elérte a célját.

Galambos Ferenc