Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

Juhász Gyula, akivel Gulácsy Lajos az 1910-es években Nagyváradon egy egész életre szóló barátságot kötött, évekkel később, mikor Gulácsy már elborult elmével a Lipótmezőn feküdt, így emlékezett vissza a festőre: „Mikor a kávéházban üldögélt, írók, művészek, kereskedők és bankárok között, állandóan udvariasan mosolygott, de nemigen figyelt a beszélgetésekre. Mindig valahol másutt járt a lelke, a képzelete, a vágya, és ezért azt hitték, hogy nagyot hall, pedig csak nagyon messzire volt attól a világtól, amely körülötte zsongott és zsibongott...” Ma, több mint negyven évvel a halála után, Gulácsy és az időnként feléje forduló világ között a távolság mintha semmivel sem csökkent volna. A „szent bágyadtságban leledző” különc festő most is olyan rejtélyes, megfoghatatlan alakja a művészettörténetnek, mint saját korában volt. Csakhogy a szerepek felcserélődtek: most nem a világ tárulkozik fel a nagyothalló Gulácsy előtt, hanem Gulácsy pályája és művészete kínálja oda magát a „nagyothalló” világnak. Az, hogy az utókor most is csak keveset vagy éppen rosszul „hall” meg ebből a művészetből, a Gulácsy személye köré fonódó legendák makacsságán kívül nyilván abból a máig zavar- baejtő viszonyból fakad, amely Gulácsy és a valóság, illetve a valóság és művészete között kialakult.

Kivonulása saját korából, a reneszánsz és a rokokó iránti nosztalgiája, az életre hívott csodaország, Nakonxipán, a magára öltött Hamlet- és Watteau-kosztümök - amelyekben le is fényképez- tette magát - nem elsősorban egy összetört, túl érzékeny vagy éppenséggel beteg lélek bágyadt menekülési gesztusai, hanem olyan tettek, amelyek művészi felismerés, úgy is mondhatnánk, művészi kényszer következményei. Mint ahogyan maga írja: „De én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli. - így tudom érzékelni a hazugságok erejét és nagyságát.” Gulácsy, aki magától értetődően emelte be

WEÖRES SÁNDOR: A tenger fújta mérgét itt - az árvíz

DALOK NA CONXY PAN-BÓL esküdött rájuk örök pusztulást!

Romok alól a menny cafrangja látszik, itt-ott kilóg mint korhadó palást.

a valóság tárgyait és jelenségeit álomszerű művészetének közegébe, s egyúttal képzeletének teremtményeit valóságként, a legteljesebb természetességgel, keltette életre, bizonyára maga sem tudott volna különbséget tenni valóság és képzelet között, illetve semmi jelentősége nem lett volna számára egy ilyen megkülönböztetésnek. S nemcsak a színek, a festői faktúra bódító és varázslatos közegével, a jellegzetes rózsaszínek, zöldek és fehérek csillámló fátylaival, a hópelyhek és virágszirmok mámorító kavargásával tudta ezt a vizionárius művészetet megteremteni, hanem a vonal jóval puritánabb eszközével, a rajzzal is. Vonalai, akár imponáló biztonsággal, egyetlen lendületes ívű kontúrral ölelik körül a stilizált formákat, akár -séta gyakoribb eset - rezegtetett, ritkuló és összesűrűsödő finom hálót alkotnak, a festészetével azonos szellemű világ kifejezői. Olyannyira, hogy bár Füst Milán leírása olajképekről született, tökéletesen illik a rajzokra is: „Homályos, középkori, zárdahangulatok, a középkori mézédes és mégis brutális szerelmek, a megérzések Shakespeare bábájáról, a barbár zsoldos lovagok, a gonosz olasz vitézek, a bizarr fejformájú szerzetesek portréi: ezek az édes és borzalmas sötét dolgok...” S ehhez a felsoroláshoz hozzátehetjük még: s Gulácsy jellegzetes nőalakjai, ezek a bábszerű, testetlen és mégis érzéki lények, átszellemült babatekintettel, akik a vad szenvedély és a plátói szerelem nyugtalanító megtestesítői. Megint csak a nagyon is emberi és valóságos ösztönélet és a káprázat kettőssége vagy inkább egysége, úgy ahogyan a festő feszülten papírra vetette: „Várj csöndesen:.a Nő beszél: Vallomásából sok volt e reményből, hogy vágyaid teljesíted. . Több ez, mint Élet. Ez nem Impresszió. Nem láttad soha, mivel nem létezett Nem álmodtad, mert nem képzelet. Nem formálhatod márványba, mivel testetlen testi vágyakból van összeróva - mégis minden verését szivének hallani véled.”

SZABADI JUDIT

1. Rokokó pár p. cer. 173 X 141 mm j. n.

2. Fátylas hölgy p. cer. 93 x 52 mm j. j. 1.

3. Boíhet Cefs. p. cer. 124 X 101 mm j. b, i.

4. CO KI p. cer. 86 x 126 mm j. b. 1.

5. Paulina p. cer. 120 x95 mm j. j. 1. kézírásos szöveggel

6. Hortensia p. cer. 123 X 101 mm j. n.

7. Allegorikus j'elenet p. cer. 206 x 150 j. j. 1.

S. Fiatal veronai hölgy p. cer. 117x90 mm j. j. 1.

9. Ponte Molin-J nő p. cer. 126 X 75 mm j. n.

10. Védőügyvéd p. cer. 177 x 140 j. n.

11. Teázó hölgy p. cer. 210 X 130 mm j. j. 1.

12. Un affaire scandaleuse p. cer. színes cer. 178 x 140 mm j. n.

13. Önarckép, hidegtü 104 X 62 mm j. j. 1.

14. önarckép p. cer. 143 X 96 mm j. j. 1.

15. Corso Na Conxipánban karton, színes cer. 248 x 169 j. b.

16. Szakállas, csíkosruhás óriás p. cer. 168 x 107 mm j. b. 1.

17. Levelezőlap Keleti Arthurhoz 142x91 mm tusrajz

18. Na Conxipán ievlap. tus, aqu. 112x92 mm j. j. 1.

19. Leánykereskedő p. cer. 206 X 142 mm j. j. 1.

20. Bizonyítás p. cer. 177 X 140 mm j. n.

21. Rokokófrizurás dáma p. cer. 175 x 140 mm j. j. 1.

22. Halál p. cer. 174 X 111 mm j. j. 1'.

23. Bohóc madárral p. cer. 174x111 mm j. j. i.

24. Genovai öregurak p. cer. 174 x 141 mm j. b. f.

25. Xhin ba Na, Conxipán p. cer. és tus 137x 161 mm j. b. 1.

26. Bohóc és hölgyek p. cer. és szines cer. 177 X 140 mm j. j. 1.

27. Pásztorórák p. cer. 166 X 120 mm j. b. 1.

28. Pliweck herceg és a csábító szépek p cer. 154x83 mm j. b. .

29. Római anya és lánya p. cer. 178 X 138 mm j. n.

30. Inquisitors II. p. lav. tus, színes kréta, 228 X 147 mm j. n

31. Párizsi hölgyek p. cer. 117x58 mm j. j. 1.

32. Na-Conxipani polgármester p. cer. 190 x 120 j. n.

33. Paula p. cer. 190 X 119 mm j. j. 1.

34. Barátok p. cer, színes cer. 185 X 142 mm (Oval) j. b. 1.

35. Beszélgető rokokókosztümös férfiak p. cer. 167 x 120 mm j. n.

36. Olasz templom p. cer. 121 X 190 mm j. j. 1.