Heves megyei aprónyomtatványok 6/K
eredményt 1925-ig nem értek ei. Eleinte csak dúsérceket termeltek, majd 1924-ben a szegényércek értékesítése céljából, Posch Adolf bányatanácsos tervei szerint új lúgzóművet és egy olajtüzelésű rézolvasztó kemencét állítottak fel. 1925 tavaszán az első lúgzási kísérletek olyan kedvezőtlenül végződtek, hogy további üzemeltetésére nem is gondoltak. A tulajdonosok egy új feldolgozási mód, a flotálás (ércdúsító eljárás) bevezetésével foglalkoztak. A lúgzómű az üzemnek nagy anyagi veszteséget okozott. Ennek enyhítésére a pénzügyminisztérium jelentős kölcsönt adott. De nagy segítséget jelentett az 1925 őszén felfedezett arany dús piritnek a lefejtése. Az üzem megélénkült, s a lúgzómű egy részét 1925 őszén lebontották. Helyén 1926- ban az ország első tényleges flotációs művét építették fel és üzemeltették is ez év novemberének végéig, mialatt 32 vagon aranydús piritet és 40 vagon rézkoncentrátumot termeltek. A kincstár 1926-ban az egész bányát megvásárolta a Schmidt- testvérektől. Az első világháborút lezáró békekötés eredménye — az ércbányák más országokba kerülése — Recskre irányította a figyelmet. A Mátrabányát a kincstár 1926. december 1-én vette birtokba. 1926 végétől a recski ércbányát öt év alatt mutatós, korszerű bányateleppé fejlesztette: új, 10 vagonos flotációs művel, vízművel, villamos berendezésekkel, amely 1931-ben kezdett működni. Az új ércelőkészítő-művet 1931. április közepén helyezték üzembe. A világgazdasági válság következtében, a lecsökkent rézárak miatt, az üzem 1935-ig nagy_ ráfizetéssel dolgozott. 1936-ban, a termelés gazdaságosságának növelése érdekében, Ganz gyári gépkiegészítésekkel a flotációs művet napi 200 tonna feldolgozóképességűre bővítették. Az üzem műszaki vezetői Pollner Jenő (1926-tól 1940-ig üzemvezető bányamérnök) és segítőtársa, Szilas Gyula bányamérnök (1940-től 1944-ig üzemvezető) voltak. A bővítésig — főleg 1934-től — a rendszeres kutató és feltáró munka eredményeként, a bányában terjedelmes vágathálózat épült ki, s a régi ismert 3 érctömzshöz még 6 újat fedeztek fel. Az ércdúsítás menete 1936-tól 1944 őszéig annyiban változott, hogy kollektív flotálás helyett szelektív flotálást alkalmaztak; a kisebb javítási szüneteket figyelmen kívül hagyva a termelés folyamatos volt, és a bányamű életében eddig soha el nem ért eredményeket hozott. így például 1938-ban aranyból az 1916. évihez viszonyítva a magyarországi kincstári termelés 40%-át adta, s rézből meg is haladta azt. Ezen időszak jó gazdasági eredményei újabb külszíni beruházásokra adtak módot. A világpolitikai feszültség azonban a bányaüzemnél is éreztette hatását: 1938—1941 között légoltalmi épületeket és berendezéseket készítettek. Nagy összegeket fordítottak a műszaki fejlesztésre és gépesítésre, készenléti lakásépítésekre és a kulturális élet fejlesztésére is. (pl. 1942-ben megkezdik a bányászotthon építését.) 1944 közepétől a termelést az akadozó üzemanyag-ellátás, és a katonai behívások miatt a létszámcsökkenés akadályozta. 1944. XI. 17-én elsősorban a villamosenergia-ellátás megszűnése, a szállítóeszközök és a fontos üzemanyagok elhurcolása miatt leállt a termelés. A háború után, 1945 februárjában a recski bányaüzem elsők között indult meg, mintegy 70 dolgozóval. A beindulásban Czoczek Imre műszaki vezetőnek voltak érdemei. A fokozatosan emelkedő termelést 1948-ban a Gazdasági Tanács beszüntette. A bánya történetével 1850-től 1945-ig részletesen foglalkozik Pollner Jenő aranyokleveles bányamérnöknek, a recski bánya 20 éven át volt üzemvezetőjének két sokszorosított kiadásban is megjelent 3 részes monográfiája: „A Recsk környéki bányászat és ércfeldolgozás 1850-1945.” 1950 őszéig a recski üzem 50%-os létszámmal csak kutató üzemként működött. Ezalatt sok ezer méter új vágattal és kutatófúrással új, tetemes ércvagyont fedeztek fel, tártak fel. A VIII. tömzsben új 80 m-es szállítóaknát mélyítettek. Feltárták a X. és XI. érctömzsöket. 1950 őszén az önálló üzemmé átszervezett Recski Ércbánya Vállalat napi 200 tonna feldolgozóképességgel a termelést újból beindította. Ércdúsítóját 1952—53-ban új berendezésekkel 300 tonnásra bővítették. 1951-től bevezették a recski ércbányászat történetében egyedülálló hatalmas ún. ,,magazinfejtést” vagy „érctárolófejtést”. Az 1949-1952 közötti kutatások és a híres nagazinfejtések megindításában komoly érdemei voltak dr. Gagyi Pálffy András bányamérnöknek. Hazánkban elsőként itt valósították meg 1951-től a kőzet- horgonyozást az üregek feletti kőzetrétegek biztosítására. A felszabadulás után 1953-54-ben az ércelőkészítő-mű kapacitását 50%-kal növelték. 1953 augusztusában helyezték üzembe az új szalagteret. A bányászok életkörülményeinek javítása érdekében is egy sor intézkedést tettek, létesítményeket hoztak létre. Az ércelőkészítő üzemben 1954-től 6 órás munkaidőt vezettek be. Női munkát egyedül a mérlegelésnél alkalmaztak. Az ércelőkészítő-műben nagy a szilikózisveszély, amit porálarcok, porelszívó berendezések alkalmazásával, a bányabeli munkahelyeken víz permetezésével és a már 1940-ben bevezetett vízöblítéses fúrással a minimálisra csökkentettek. 1953-54-ben üzemi konyha, orvosi rendelő, bányászfürdő létesült. A munkások számára korszerű étterem épült, a munkásfürdőt 1973-ban újjáépítették, 1970-ben adták át az új irodaházat. A kulturálódást, kikapcsolódást szolgálja a faluban 1938—1943 között épült Bányász Kultúrotthon, ahol színházterem és könyvtár is van. A dolgozók elhelyezésére a háború alatt kezdődött lakásépítést 1947-48-ban folytatták. 1954-ben újabb 3 db kétlakásos épületet adtak át, míg 1970-ben egy 12 lakásos, 1978 tavaszán egy 22 lakásos épület készült el. A Lahócában 1969-ben mélyfúrásokkal felfedezett ércre 1971-72-ben új lejtaknát mélyítettek. A bányának az 1959 óta folyó Lahóca környéki, nagy mélységű szerkezeti fúrások eredményei az eddiginél még nagyobb jövőt ígérnek. E kutatásokat 1965-ben meggyorsították. Az első eredmények 1967 végén jelentkeztek, mintegy 500 méter mélységben rezes ércesedést találtak. Felismerve azt, hogy a legdúsabb (szkarnos) ércek 900-1150 m mélységben helyezkednek el, a fúrási mélységeket 1200 m-re növelték. 1969 végén — a vizsgálatok alapján — javaslatot tettek és engedélyt kaptak az 1200 m mély kutatóaknának a lemélyítésére. A tervezett nagy kapacitású bányászat miatt Európában is párját ritkító, 8 m-es aknaátmérőjű kutatóaknát létesítettek. Az előzetes kutatási eredmények alapján a kutatóaknák mélyítésére a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kapott megbízást. A BAV 1970. április 1-én alapította recski üzemét, s a felvonulási munkát 20 fővel megkezdte. 1970. augusztus 1-én megindult az első 1200 m mélyre tervezett, 8 m átmérőjű kutatóakna mélyítése. 1974. augusztus 31-re 1200 m mélyen elkészült a recski kutatóakna, az ország legmélyebb függőleges aknája. Az I. sz. kutatóakna talpatérését követően megindult a szintes vágatok hajtásához szükséges előmunkálat. Még 1974 szeptemberében megkezdődtek a II. légakna helyén az előakna- mélyítés felvonulási munkái. A II. akna lyukasztása a —700 szinti feltáróvágattal várhatóan 1979. szeptember elején történik meg. Ez az esemény az új recski bányalétesítés fontos állomása, lényegesen hozzásegíti az építőket az új bánya fokozott ütemű föld alatti kiépítéséhez. * * * Kiállításunkon a recski bánya történetének bemutatása után a bányászok mindennapi munkájába, életébe nyújtunk betekintést. Felsorakoztatjuk a múltban (1928-ig) kézi erővel történt bányászat területünkön használt legjellemzőbb eszközeit: bányászcsákányok típusait, bányászkapákat, bányatáKatalin-iaró lakat, ékeket, fejszét; a bányatisztek egyéni felszerelésének tartozékait: bányászviseleteket, bányászkompaszt, fokost, valamint a bányászlámpák különböző típusait, a bányászok nélkülözhetetlen eszközeit. Különleges szépségükkel önálló tárlót érdemelnek a helyben talált érces kőzetek, a termésréz és az ércásványok szép példányai. A XIX. század 60-as éveitől kezdve Recskről és a környező falvak (Bodony, Mátra derecske, Párád) földművelő lakosságából mind többen kerültek a bányához. E családok jelentős része a bányamunka mellett, vagy attól függetlenül (állandóan vagy időszakosan) tovább is foglalkozott földműveléssel. így az ércbánya környékén egy sajátos kétlaki életforma alakult ki azokban a falvakban, ahonnan a bányába jártak dolgozni. A kiállítás a bányász életmód fellelhető emlékeit is bemutatja. Csiffáry Gergely A KIÁLLÍTÁS A HEVES MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA ÉS A RECSKI RÉZÉRCMÜ KÖZÖTT KÖTÖTT SZOCIALISTA SZERZŐDÉS ALAPJÁN KÉSZÜLT - A KIÁLLÍTOTT ANYAGOT A DOBÓ ISTVÁN VÁRMÚZEUM, AZ ORSZÁGOS ÉRC- ÉS ÁSVÁNYBÁNYÁSZATI MÚZEUM ÉS A HERMAN OTTÓ MÚZEUM BIZTOSÍTOTTA - A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: CSIFFÁRYNÉ SCHWALM EDIT, CSIFFÁRY GERGELY - BÁNYÁSZATI SZAKÉRTŐ: MURVAI LÁSZLÓ, SZIGETI KÁROLY - A KATALÓGUST SZERKESZTETTE: BODÓ SÁNDOR - FOTÓ: HORVÁTH GYULA, MAJOROS TAMÁS - A KATALÓGUST KIADJA: A RECSKI RÉZÉRCMŰ - FELELŐS KIADÓ: SZIGETI KÁROLY IGAZGATÓ - BMI 79 - 6457 - FELELŐS VEZETŐ: KILIÁN BÉLA
