Heves megyei aprónyomtatványok 6/K
Gyöngyösi Galéria Mátra Múzeum Gyöngyös, Kossuth utca 40, Csikós András festőművész kiállítása A tárlatot 1979. szeptember 15-én délután 4 órakor DR. DÖMÖTÖR JANOS, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg Megtekinthető 1979. szeptember 15-től 1979. október 30-ig — hétfő kivételével - naponta 10—16 óráig A Mátra Múzeum és a Gyöngyösi Galéria dicséretes elhatározása, hogy ez évi programjukban ízelítőt adnak a vásárhelyi művészetből. Ez alkalommal Csikós András fiatal vásárhelyi festőművész munkáit láthatják a gyöngyösi tárlatlátogatók. Csikós Andrásra többszörösen is illő és érvényes a vásárhelyi jelző. Tulajdonképpen eggyel többszörösen is, mint a múlt év őszén itt szintén bemutatkozó Fejér Csabára, aki a vasutas apa változó munkahelyének véletlenje folytán Gyomán született. Ebből következik, hogy Csikós András első vásárhelyi „jogosultsága” a születés ténye. Az indok második tényezője az, hogy születése óta itt él. Ezenkívül vállalja is a vásárhelyi festői hagyományt, melyből fakadóan és logikusan művészetének egészét meghatározza mondandóban és szellemben egyaránt a szűkebb pátria, a vásárhelyi táj, a benne élő ember. Csikós András eddigi művészútját leginkább az impresszionisták vezető mestere, Renoir ismert megállapításával jellemezhetjük. Eszerint: „Ha ismered házad környékét, elmélyedhetsz a dolgokban.” Csikós András mint ember és mint festő is nagyon jól ismeri a szülői ház és a gyermekkori környezet minden részletét. Ebben a kis tanyák, fészerek, ólak, szerszámok, fák övezte tiszta, dolgos emberi világban érzi otthon magát. Ebben újul meg művészete, önkéntelenül — bár nem teljesen indokoltan — az ókori mitológia Anteus-története jut eszünkbe, aki mindig új erőt kapott, ha érintkezésbe került a földdel. A földtől, a kishomoki környezettől nyert erő és ihlet érvényes Csikós András festészetére, alkotói tevékenységére is, azzal a különbséggel azonban, hogy ő sohasem távolodott el ettől a szűkebb hazától és annak embereitől. Csikós András munkásságában egyként jelen van - és sajátos egyéni ötvözetet alkot — a magyar festészeti hagyomány és a kortárs művészeti lelemény. A hagyomány elsősorban a művészeti magatartásban a tájszeretetben, humánumban érezhető, míg a formálásban a hiperrealizmus és a pop-art eszközeit is alkalmazza. Művészetének gyökerei Endre Béláig, az alföldi festészet Tornyai, Koszta mellett kevéssé ismert, a világgal békében élő, halk szavú lírikusáig vezetnek. A dolgok kemény rajzossága, oly- kori pontos részletezése a hiperrealizmus, a szinte fogható anyagszerűség pedig a pop-art hatásáról vallanak. Mindezt a meleg barna gazdag árnyalatai, nyugalmassá, bensőségessé teszik. Itt- ott találunk ebben az egyszínűségben egy-egy jól „időzített”, jobbára vörös festői foltot, mely mozgást, élénkséget, színességet visz a tájakba, udvar- és utcarészletekbe. Csikós András festői átírása, újjáteremtése művészi széppé teszi azt is, amit a valóságban, a természetben legkevésbé sem látnánk szépnek. Ide sorolható egy-egy öreg fészer, vagy ereszalja elhanyagoltsága, rendetlensége, egy ház málló vakolata, és folytathatnánk tovább az átváltozások tárgyát, körét. A pontos leltár nem hordoz nosztalgikus érzéseket, és a nagyon erőteljesen helyi szín a megjelenítésben általános tartalmakat is tolmácsol. Egy alkalommal Csikós András „Európa alatti” világnak nevezte emberi, festői környezetét. Ebben, ha Európát a technikai civilizációval és urbanizációval tekinti egyenlőnek, igaza van, de ebben az „Európa alatti” Európában is munkálkodó, érző, értékes emberek élnek. Ezért is lehetséges, hogy Csikós András festményei Japántól Hollandián át Kanadáig megértésre, elismerésre találtak. Portréi bizonyos értelemben más, külön világot alkotnak. Itt a reneszánsz és a holland kismesterek hagyományát sugároztatja át. Minden arcon érzik, bár nem szépít, nem idealizál, a rokonszenv, a szeretet, amely modelljeihez fűzi. Csikós András nem akarja megváltoztatni a világot, hiszen jelen állapotában is érdekesnek, értelmesnek találja azt. Környezetének apró örömei, szépségei válnak emberi, művészi üzenetté ecsetje nyomán. Bízom benne, hogy a gyöngyösi művészetkedve-
