Heves megyei aprónyomtatványok 6/H

Régi mesék, modern ritmusok Gyakran Használjuk a szót: musical, de mit is fed ez a fogalom? A korrekt fogalmi meghatározás szinte lehetetlen. Ami biztosan és félreérthetetlenül jellemző, az a műfaj kora és szülőhelye. Kora: a XX. század. Születési helye: Amerika, pontosabban New York - Broadway. Tehát modern, mai színházi jelen­ség, amely ezer szállal fonódik mindennapi életünk­höz. Mai, modem a musicalben felhangzó ritmus és modern a dallamvezetés is . .. Egészen másképp fest a musical irodalmi vetülete. A szakemberek szívesen fordulnak a minden rizikót kizáró világirodalomhoz, [gy veszik célba egymás után Shaw, Shakespeare, Molnár Ferenc vagy Oscar Wilde életművét. Nos, a mi mostani produkciónknak igen előkelő a származása. Shakespeare mellett a - példátlan sike­reket megért — Hair zeneszerzőjének, Galt McDermot- nak neve jelzi a vállalkozás rangját. A Veronai fiúk című musical kitűnő fogadtatásban részesült a Broad- wayn, s később a Fővárosi Operettszínház közönsége is lelkesen tapsolt a zenében újjászületett régi törté­netnek. Talán azért, mert nem kevésbé friss és izga­tó, mint a muzsika. Bízunk abban, hogy a miskolci közönség is így érzi. A muzsika üteméből Shakespeare szavát kell hallani „Találtunk egy megfelelő darabot, és ezt eljátsszuk a legjobb tudásunk szerint." Ezzel a szándékkal lépnek színre a játszók, akik természetesen mai fiatalok. A beates nemzedék olyan tagjai, akik ismerik és szeretik Shakespeare-t. Mert a fiatalok - ez kiderül már kezdetben - a nagy angol drámaköltő segítségével tudják leghívebben kifejezni életérzéseiket, gondolataikat. Miről van szó? Termé­szetesen a szerelemről, a hűségről, s a barátságról. Meg persze a racionalizmusról, amit - minden kor­ban — olyan sokan rosszul értelmeznek. A cselekmény napjainkban játszódik - korunk va­lamely polgári demokráciájában. A feladat: úgy lát­ni, láttatni ezt a világot, ahogyan egy mai huszon­éves látja. Helyesebben ahogyan a maga számára felfedezi. A csodálatos az, hogy e szándék megvalósítása ér- i dekében nem kell Shakespeare-t korszerűsíteni. Csak éppen mai szemmel kell nézni a régi történetet. A két veronai nemes című dráma hazánkban nem tartozik (eddig nem tartozott) a sűrűn játszott művek közé. Úgy látszik, a beatmuzsika szárnyain jut el majd közönségünkhöz (fiatalságunkhoz). Színházunk érzi, hogy itt az alkalom új közönségrétegek meg­hódítására. A klasszikus értékek mélységes tisztele­tével, s a korszerű színházi előadás követelményei­nek megfelelően készültünk erre a produkcióra, A tér, melyen a cselekmény megelevenedik, klasz- szikus (de azért nem Globe-színházi) alapszínpad - modern anyagokból. Hisszük, hogy modern a hang­vétel és a játékstílus is. Az eredeti adaptáló John Guare és Mel Shapiro, a versek Írója John Guare. Shakespeare-hez méltó Szabó Magda remek fordítá­sa, Romhányi József pedig költőien ültette át a ver­seket magyarra. Hagyományos értelemben vett tánc- betétekről szó sincs; a darabot zárt koreográfiái ke­retben játsszuk. A kórus úgy funkcionál, mint cirku­szokban a porond személyzete. Nézői, segítői, illetve részesei a játéknak a kar tagjai. Egyébként is minden a néző előtt történik. Ennek az előadásnak nincs rejtett mechanizmusa. A játszók a közönség előtt vállalják fel szerepüket, ki-ki a po­rondon ölti magára jelmezét, s formálja meg jelle­mét. Mikor pedig vége az előadásnak, a jó játék nyújtotta örömmel vedlik mindenki vissza civillé. Azt remélve, hogy valami értékes, izgalmas dolgot sike­rült megragadni, elmondani. Korszerű - a nézőteret a játéktérrel összeolvasztó - ritmusban. Nem kétséges, hogy mindez sokoldalú felkészült­séget követel. A előadás megerőltető munkálatait azonban mindannyian szívesen vállaltuk, egy korsze­rű - tanító és szórakoztató — Shakespeare-interpre- tálás érdekében. Mert a nézőnek végig Shakespeare szavát kell hallania. A darab más előadásaival szemben, mi különösen nagy súlyt helyeztünk a népi figurák (Dárdás, Fürge) megformálására. Bemard Shaw -, aki híres volt iro­nikus, kétes értékű dicséreteiről — ez ügyben vala­hogy így vélekedett: mikor Dárdást látom meg a ku­tyáját, magam is bugrisként röhögök. Ebből talán ki­tetszik, hogy ez a Dárdás . .. De hát majd meglát­juk, majd meglátják . . . BOR JÓZSEF rendező

Next

/
Oldalképek
Tartalom