Heves megyei aprónyomtatványok 6/G
Illyés Gyula: lestvérek Tragédia 3 felvonásban. Szereplők: György .........................................Holl István Jászai-díjas Gergely .........................................Győry Emil Jászai-díjas Julinka .........................................Miklósy Judit Parancsnok ..............................Fülöp Mihály D íszlettervező: Vata Emil Jászai-díjas. Dramaturg: Czimer József. Zenei vezető: Károly Róbert. Jelmeztervező: Vágó Nelly m. v,, Jászai-díjas. A rendező munkatársa: Lizitzky Gizella. Maszkmester: Léka László. Rendezte: NÓGRÁDI RÓBERT Jászai-díjas György és Gergely „Dózsát, és nemcsak Dózsát, hanem az akkori lázadót, a hatalommal szemben állót, a parasztforradalom szervezőjét kívántam ábrázolni, mint karaktert. Egyrészt jellemet akartam ábrázolni, másrészt a forradalom önmagával való vitáját szerettem volna érzékeltetni. Eseményileg tehát ez a dráma éppúgy folyhatna akár Spartacus idejében, vagy akár korunkban is. Ha mégis Dózsáról írtam, azt az indokolhatja, hogy mindig izgatott: milyen ember is lehetett ő? Egy ország összeomlását, százezres tömegek harcát úgy ábrázolni, hogy két ember beszél, és az mindvégig feszült legyen, s érződjön mögötte a korszak s a nép mozgása is — ez művészileg elég ösztökélő volt arra, hogy erőt próbáljak. Gergely reneszánszfrigura, pontosan olyan forradalmár, mint György. Egy füst két lángja, egy lelkiismeret kétféle kínja, — erről van szó, s ha ezt nem sikerült ábrázolnom, nem sikerült a nézőt, az olvasót belevonnom az és problémámba. Főleg pedig azt a problémát nem tudnám így ábrázolni, hogy hiába vitázol, jönnek az események. Az események pedig rögtöni cselekvést követelnek. Nekem az igazi gondolatom ebben a drámában az, hogy nem azt csináljuk, amit választunk, hanem azt tesszük, ami elkerülhetetlen. Azt akartam megmutatni, hogy bármennyire szemben állott és vitatkozott egymással a két testvér, egymást dicsérve haltak meg.” (E. Fehér Pál beszélgetése Illyés Gyulával. [Részlet]) György „egy székely condottiere, aki egy szerencsés haditett folytán a romlott udvarba kerül azzal, hogy egy életre megcsinálhatja a szerencséjét, ha tud hasonulni. Kész megpróbálni — miért ne tenné, hisz a kor gyermeke ő is. De olyan romlásba kellene belépnie, hogy az visszahőkölteti. A züllöttség megtapasztalása teszi erkölcsössé, majd hajtja a tisztaság olyan fokú igénylésére, ami már forradalom. Máig nem tudnám megmondani, mi serkentette jobban toliam: a népszeretet vagy a fitestvéri szeretet ábrázolása-e?” (Illyés Gyula: Bevezetés a Testvérek elé) „Illyés Gyula Testvérek című drámája az 1514-es események és Dózsa György alakjának második megfogalmazása a színpadon. Először Dózsa György címen írt „történelmi tablót”, a mű részleteiben is a történelmi hűség illúziójára törekszik. Operaszerű felfogásban a Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával mutatták be. A Testvérek formailag a Fáklyaláng bra- vírját követi, két férfi drámai vitája ez a nemzet és a forradalom jövőjéért. A Fáklya- láng-ban egymással szemben állók csapnak össze, Kossuth és Görgei, itt a testvérek vívják gondolati párbajukat. György érzelmi alapon áll a seregek élére, megérzi, hogy kik ellen kell vezetni parasztjait. Gergely tudatosabb lény: Húsz János tanait ismeri, a magyar reformáció tanait vallja, ő látja a távolabbi célt is. Öt az is érdekli, hogy a győzelem esetén az erkölcsök síkján mi a teendő. „Harc közben üthetsz, ölhetsz — jó ügyért. Vagyis, ha másként nem tudod meggátolni a rosszat. De — ismétlem — amikor a rossz- tevő már harcképtelen?!...” Györgyöt a harc izgatja, Gergelyt a győzelem utáni állapot. Hogy tudnak-e értelmes emberi rendet teremteni. A mű nem ideális képet rajzol, hanem a hatalommal való élés reális dilemmáit.
