Heves megyei aprónyomtatványok 6/G

MILLÖCKER

A kiváló muzsikus 1842. május 29-én született Bécsben, és a XIX. század utolsó napján, 1899. december 31-én halt meg a Bécs melletti Baden- ben. Ha akarjuk, jelképesnek is tekinthetjük, hogy a bécsi nagy klasszikus operett-triásznak ez a kiemelkedően tehetséges tagja a klasszikus operett évszázadának végén távozott el.

A bécsi Konzervatórium növendéke volt, és hamarosan neves karmester lett. Már 1864-ben írt operetteket, ezeknek azonban csak rövid életű sikerük volt. Millöckert voltaképpen Suppé fedezte fel, de nem vetélytársat látott a feltörő új tehetségben, hanem minden erejével segítette. Millöcker eleinte dalokat, szimfóniákat, zenekari fantáziákat írt, sőt jó néhány bohózathoz is szállított zenét. 1866-ban állást kapott a Theater an der Wienben, de hamarosan elbocsátották. Ekkor elhagyta Bécset és Pestre utazott, ahol a Gyapjú utcai német színház karmestere lett. Itt került színre az Asszonyok szigete című első nagyobb operettje is, amit további sikerek követtek Pesten, majd Bécsben. De Millöcker fénykora csak később következett be. Minden eddigi sikerein túltett A koldusdiák, mely 1882. december 8-án került színre. Sorozatosan 56-szor játszották, s a következő években több mint kétszázszor. Érdekességként megemlítjük, hogy Strauss is igényt tartott a szövegkönyvre. A komponistát különösen vonzotta a Krakkóban játszódó történet. Már- már úgy volt, hogy Strauss hozzálát a komponáláshoz, mikor az egyik szövegíró megjegyezte, hogy Millöcker gyenge szövegnek tartja A kol. dusdiákot, és ragaszkodik az ugyanakkor elkészült Egy éj Velencében librettójához. Strauss erre azonnal kijelentette, hogy a krakkói történet nem érdekli. így lett Millöckeré A koldusdiák.

4 rendezőé a szó

— Hazafias mese felnőtteknek — summázhatnám A koldusdiákot, mely — szemben más operettekkel — drámaként is megállja a helyét. Szép és lelkesítő ez a kor, melyben a történet játszódik. Noha tudjuk a történelemből, hogy Erős Ágost végül is elnyeri a lengyel trónt, a nagy nemzeti felbuzdulás-ellenállás, melynek az operettben tanúi lehetünk, mégis szívet melengető, hiszen annyira hasonlít saját nemzeti történelmünk egy-egy fejezetéhez, mikor mi is kardot rántottunk — nemzeti függetlenségünkért harcolva — az idegenek ellen. Számomra a történet mindig a Mária főhadnagy meséjét és tiszta indulatait idézi.

— A megújult drámában nagyon is valóságos

— sokoldalúan jellemzett — emberek állnak egymással szemben. Azzal, hogy Juhász István reálisabbá és markánsabbá tette Ollendorf ezredes alakját, nagyobb lehetőségeket adott a címszereplőnek és a lengyel hazafiakat játszó színészeknek. Mert egy hősködő és tulajdonképpen komikus szájhőssel (ilyen volt korábban Ollendorf ezredes) nem olyan nehéz a bolondját járatni. Egy kemény katona megleckéztetése azon. ban már sokkal bonyolultabb feladat. Úgy érzem, hogy a történet az első képtől a befejezésig rendkívül izgalmas, fordulatos; növeli a közönség várakozását, izgalmát.

— Az elmondottakból persze senki ne következtessen arra, hogy túlságosan komoly, vagy komolykodó lesz az előadás. Mert igaz ugyan, hogy a függöny egy börtönudvarra megy föl, ahonnan nem hiányoznak a korabeli fenyítési és kínzóeszközök sem, de hát azért az első pillanatban sejtetjük, hogy a dolgokat nem kell túlságosan komolyan venni. Az operettben — akármennyit is beszélnek a nagy és kegyetlen leszámolásról — természetesen sohasem folyik vér; az indulatok tetőfokán a hősök mindig énekelni kezdenek. S nyugodtan mondhatom, hogy ezt érdemes meghallgatni. Nemcsak Millöcker zenéje kitűnő (s bizony nem éppen könnyű), hanem Blum Tamás versei is. Bár több órás kacagást sem ígérünk, feltétlenül szeretnénk megtalálni azt az ironikus hangvételt, mely legjobban illik a meséhez.

Mint az eddigiekből kiderült, a történet középpontjában a XVII. századi Krakkó áll, egyik nagyon fontos törekvésünk tehát, hogy kellő miliőt teremtsünk; ehhez felhasználjuk a lengyel folklórt is. Díszleteink azonban nem naturalisták; jobbára csak jelezzük a helyszínt.

— „Ma a kardok győztek, holnap a tallérok”

— ezzel a mondattal fejeződik be a játék. De mi minden szükséges ahhoz — bátorság, találékonyság, őszinte nemzeti érzés —, hogy a kardoké legyen a győzelem. Vagyis, hogy a lengyel hazafiak megleckéztessék a felfuvalkodott és gazdag szász főtisztet.

A színház zenei együttesének csaknem minden tagja kapott szerepet az operettben. Jó néhá- nyuknak alkalmuk lesz új oldalról is bemutatkozni. A próbák folyamán valamennyien élvezték a játékot, s bár az időnk (mint mindig) most is kevés volt, igyekeztünk teljes fényében felra- gyogtatni Millöcker muzsikáját.

— Nem szóltam még a szerelemről, mely tulajdonképpen exponálja a történetet. Persze kicsit másként, mint ahogy operettekben ezt megszoktuk. A darab Laurája kitűnő primadonnaszerep, és nemcsak azért, mert neki jutnak Millöcker legszebb dalai. Laura igazi hús-vér figura; nem mentes bizonyos emberi gyengeségektől sem. A Nowalska család lecsúszott grófi família, az atya halála után szinte mindenüket kénytelenek voltak elzálogosítani, a látszatot azonban feltétlenül meg akarják őrizni. Ez már önmagában is sok komikus elemet hordoz. Nowalskáék és környezetük rendkívül hasonlítanak a magyar Gavallérokhoz. Mindez természetesen motiválja a grófnő szerelmét. Laura méltó párja a koldusdiák, aki — bár ő is büszke lehet számtalan előkelő ősére, ugyancsak szűkében van a mindenható talléroknak. De természetesen szegények a többi lengyel hazafiak is. Márpedig, ha sikeresen akarnak fellépni a gazdag szászok ellen, ehhez mindenképpen sok pénz szükséges. A darab egyik humorforrása, ahogyan a pénzt megszerzik az ellenségtől, s azt éppen a szászok ellen használják fel.