Heves megyei aprónyomtatványok 6/F
A VÁROSI TANÁCS V. B. MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA A HAZAFIAS NÉPFRONT JÁRÁSI BIZOTTSÁGA, A MÁTRA MÚZEUM IGAZGATÓSÁGA meghívja Kántor Sándor a Népművészet Mestere kerámia kiállításának megnyitására 1978. február 15-én délután fél 5 órakor MEGNYITJA: Dr. Bellon Tibor a karcagi Györffy István Múzeum igazgatója A kiállítás nyitva: március 15-ig, naponta 10 órától 16 óráig TO év a korong mellett (Kántor Sándor fazekas, a Népművészet Mestere kiállítása elé) Él a fazekasok között egy szép hagyomány, miszerint az ördög volt az első, aki megkísérelte, hogy agyagból edényt formázzon. Akárhogyan kínlódott, erőlködött, a fáradozása sikertelen maradt. Akkor elkeseredésében, tehetetlen dühében sírva fakadt. Könnye rácsorgott az agyagra, mire az mindjárt engedelmeskedett neki. Ez a szép eredethagyomány jól mutatja azt a nehéz munkát, amelyik során az agyag, a víz, a tűz és az emberi tudás révén a kultúrákat is jelző cserép megszületik. Kántor Sándor, a 84. életévében levő mester is elkötelezte magát önnek a nemes hivatásnak. így vall a munkájáról: „Az agyag nagyon engedelmes. Rövid idő alatt megkedveltem ezt a mesterséget és még mindig kedvelem. Elkezdtem tanulni és még mindig tanulom. Eszembe jutott már többször, hogy biztos, engem más munka így nem tudott volna lekötni!” A jófejű, de anyagiak hiányában továbbtanulni nem tudó fiúnak akkor egyetlen kínálkozó lehetősége volt csak, 1907-ben, 13 évesen beállni faze'kasinasnak. Megkezdődött az a gazdag, szép, küzdelmes, nagyívű út, amelyik hét évtizedet átölelve mára a legkiválóbb mesterek közé emelte Kántor Sándort. A kevés beszédű, kiváló megfigyelőképességű ember sokat látott, tapasztalt, sokat tanult régi és kortárs mesterektől. A pécsi Zsolnay gyár pezsgő világa, az ungvári mesterképző iskola tapasztalata éppen úgy beleépült munkájába, mint a Györffy Istvánnal való találkozása után a tiszafüredi kerámiakultúra. Ennek, a századfordulón kihalt, nagyon gazdag, dekoratív, fazekashagyomá- nvokkal rendelkező fazekasközpontnak a feltámasztásában, újraalkotásában Kántor Sándornak nagy szerepe volt. Munkásságának leggazdagabb vonulata ehhez a stílushoz kötődik. Munkásságának másik nagy vonulata a gyöngyös—pásztói kerámia felfedezése és újjáteremtése volt. így vall erről a mester: „Gyöngyösön abban az időben még nem volt múzeum. Kezembe került egy olyan könyv, amelyik a gyöngyös—pásztói kerámiáról közölt képeket. 12 tányér volt benne. De ezek nem voltak színesek, csak szövegben írták le a színeket. Ez volt az elindulás, az alap. Egerben is szétnéztem a múzeumban, ott nagyon sok füredi edény és tányér volt, de gyöngyösi, pásztói csak egynéhány. Miskolcon találtam többet. így jórészt magamnak kellett kitalálnom, megalkotnom újra ezt a kerámiát.” így ítéli ezt meg a legutóbbi szakkritika is. Abban a reményben ajánljuk látogatóink figyelmébe kiállításunkat, hogy örömük telik benne, gyönyörűségükre szolgál, s ezzel is tovább öregbítik az alkotó Kántor Sándor és a felnevelő táj, a Nagykunság hírét, nevét, s egyben a gyöngyösi hagyományok újjászületését is. DR. BELLON TIBOR muzeológus
