Heves megyei aprónyomtatványok 6/C

Egri Kisgaléria

77 dec. 17-78. jan. 8.

Megnyitja: FRANK JÁNOS

*77 december 17-én, 12 órakor

LUGOSSY MÄRIA ötvös ugyan, de munkásságának zöme— látnivaló — szobrászat, térplasztika, ő csak nagyon ritkán csinált ékszert már. (Nemrég a sajtó is feszegette, hogy minek a diploma betűjéhez ragaszkodni a művek ellenére.)

Ez a művész alig néhány éve fejezte be tanulmányait, de máris feltűnően nagy ceuvre-t tud fölmutatni. Műveinek többsége tükörfényesre polírozott, rozsdamentes acélkompozíció, ezt az anyagát gyakran kombinálja üveggel, plexivel, újabban meg a tompafényű nyersacél nagyobb felületeivel kelt hatást. Anyaga tehát a rideg, biztonságot sugalló, nyugtatóan hűvös fém; s voltaképpen Lugossy szobrászi tartása is egybevág kedvelt anyagának kimért tartózkodásával. Szigorú művész szigorú plasztikái ezek: ahogyan 5 parancsol saját magának — úgy pattog alkotásának szuggesztív parancsa is.

Geometrikus, szögletes — legföljebb szabályos körívű — nála, minden igaz, hogy a görbe, vagy az érzésvonal sem idegen Lugossy Máriától, ő nem dogmatikus. Rendkívül bonyolult gondolatokat, gondolatsorokat hordozó művek az övéi: még a gyakorlati hasznú, hatalmas köztéri órái is — akár a többi Lugossy-plasztika katartikus művek.

Ügy érzem azonban, hogy Lugossy Mária világát akkor közelítem meg a legpontosabban, ha — időben és térben jókora ugrással — Ferenczy Béninek a fiatal Schaár Erzsébetről írt — talán elfelejtett — mondatait idézem: „... nála minden forma valóban a helyén van, pontosan ott ahol lennie kell, egy gondolattal sem idébb vagy odább. Ez nem anatómia, hanem elvi „filozófiai” pontosság és rend.

FRANK JANOS