Heves megyei aprónyomtatványok 6/A
Élete végén megnemértés, közöny miatt elszakadt szülővárosától, régi környezetétől. Néhány hónapos bajai, majd szentendrei tartózkodása új színekkel, melegebbekkel, világosabbakkal gazdagította palettáját. Társadalmi problémákról már csak ritkábban, de akkor nagy erővel szól (Mindennapi kenyerünk). Inkább sajátos festői problémák foglalkoztatják. így a beeső fény reflexei (Csokorkötés), vág/ a napfény tüze a sárga, zöld, piros színekben fürdő tájban (Szentendrei parkban). Megőrizte azonban summázó lendületét e korszakában is (ülő nő). Élete végén kibékül szülővárosával, és 1936. szeptember 20-án bekövetkezett halála előtt néhány hónappal, a ma már róla elnevezett múzeumnak adományozta egész művészi „hagyatékát", 600 olajfestményt és 430 grafikát. Ebből a gazdag gyűjteményből látnak a gyöngyösi tárlatlátogatók válogatást mostani kiállításunkban. Alkotói munkája mellett Tornyai példamutatóan vett részt városa kulturális közéletében is. Mindenekelőtt művésztársával, barátjával, Endre Bélával „tették, amit kellett": majolikagyárat, múzeumot, képzőművészeti társulatot alapítottak, cikket írtak folyóiratba, napilapba, és nem szégyelltek előadást tartani még tanyai olvasókörben sem. Tornyai életműve nemcsak közvetlenül alkotásai révén él tovább, hanem azáltal, hogy művészeti örökségének folytatói vannak a mai magyar képzőművészetben is. A vásárhelyi festőiskola művészei az alföldi realisták — köztük természetesen Tornyai — tájszeretetét, humanizmusát ma is érvényes művészeti magatartásnak, alkotói etikának tekintik. A felszabadulást megelőző művészeti életünkben Derkovits és Dési-Huber a munkásosztályról szóltak műveikben. Tornyai és társai (Koszta, Nagy István) pedig a parasztság életéről. A munkás- osztály festői tudatosabban szóltak osztályukról, mint az alföldi realisták, de mindkét törekvés rokon volt a társadalmi mondanivaló és felelősségérzet elsődlegességében. Bízunk benne, hogy a táji és a helyi társadalmi fejlődés különbözősége ellenére Gyöngyösön is megértik, megérzik Tornyai munkásságának a társadalmi igazságért festői eszközökkel felemelt művészettörténeti jelentőségű szavát. DÖMÖTÖR JÁNOS