Heves megyei aprónyomtatványok 5/H
HAYDN SZIMFÓNIÁI Haydn nagyszabású életművében a legújabb kutatások 104 szimfóniát tartanak nyilván. Ezek természetesen különböző értékrendet képviselnek. Az 1759-ben írt első szimfóniától (D-dúr) hosszú út vezetett a 12 „londoni” szimfóniáig. Az Esterházyak szolgálatában állva, különösen az első időkben kortársaitól viszonylag elszigetelődve élt és alkotott; viszont —, ahogy ő maga is írja — kísérletezhetett egy zenekar élén: „senki sem volt a közelemben, hogy kételyeket ébresszen magam iránt, s gyötörjön, így eredetivé kellett lennem”. Az első időszak szimfóniáiban egy újszerű zenekari stílus alapjait rakta le. Formai tekintetben előbb a három-, majd a négytételes formatípust alkalmazta. Az 1770-es évek körül keletkezett szimfóniák között már olyan mesterműveket találunk, mint az e-moll („Gyász"), a fisz-moll („Búcsú”) szimfóniák. Zenei tartalmuk egyértelműen mutatja, hogy a „Sturm und Drang” néven ismert korai romantikus áramlat Kismartonba is eljutott. A hat „párizsi”, valamint a 88. és 92. („Oxford”) szimfóniák zenei és formai értékek tekintetében már az 1791—95. között komponált tizenkét „londoni” szimfónia mellé állíthatók. Számos szimfóniája egy-egy jellemző címmel vált ismertté. Az ilyenek, mint a „Medve”, „Tyúk”, „Üstdob- ütés”, „Öra”, „Katona” stb. elnevezések vagy stilizált hangutánzásra, vagy pedig valamilyen különleges effektusra utalnak. Egy részük a korabeli hallgatóságtól, s talán magától Haydntól ered. MOZART: G-DÜR FUVOLA VERSENY, K. 313. Mozart 1777-ben, útban Párizs felé, hosszabb időt töltött Mannheimben. A városban virágzó zenei élet fogadta. Barátságot kötött több helyi muzsikussal, így többek között Johann Baptist Wendling fuvolaművésszel, aki több évtizeden át a híres zenekar első fuvolása volt. Valószínűleg az ő közvetítésével került Mozart kapcsolatba azzal a gazdag holland műkedvelővel, aki azután 200 forintért koncerteket és fuvolás kamaradarabokat rendelt nála. A háromtételes G-dúr fuvolaverseny meggyőzően mutatja, hogy szerzője — több korábbi hegedűversenynyel maga mögött — további fontos lépést tett meg a műfaj teljes birtokbavétele felé. Elsősorban a zenekari hangzás gazdagodott, amely mellett nagyszerűen érvényesülhettek a szólóhangszer zenei és technikai adottságai is. Tételek: I. Allegro maestoso; II. Adagio non troppo; III. Rondeau. Tempo di Menuett. 13
