Heves megyei aprónyomtatványok 5/H
SZERGEJ DIZSUR ORGONAESXJE A hangverseny első felében J. S. BACH művei szólalnak meg. Elsőként a 6-szólamú Ricercare-t, halljuk. A Musikalisches Opfer (Zenei Áldozat), Bach késői alkotása. Kontrapunktikus darabok sorozata: kánonok, 2 ricercare (a fúga elődjét nevezték így), s egy triószonáta — valamennyi arra a témára, amelyet Bach a porosz királytól, Nagy Frigyestől kapott Pots- damban tett látogatása alkalmából. A 6-szólamú Ricercare nem kifejezetten orgonamű, mivel a szerző nem adott útmutatást arra vonatkozóan, hogy előadását milyen hangszerre (vagy hangszerekre) gondolta. A zenei tartalom jellege, a bonyolult polifónia pontos realizálása mindenesetre az orgonán történő megszólaltatás mellett szól. Egészen más a G-dúr Fantázia gondolatvilága. A háromrészes kompozíció egy igen élénk, játékos, virtuóz, és csupán egyetlen szólam mozgásából kialakított résszel indul. Az előadó fantáziájára van bízva menynyiben él a váratlan hanghatások (pl. a visszhang) lehetőségével. E zseniális „bemelegítés” után egy fenséges hangzású ötszólamú rész következik; az orgona teljes fényében zeng. Nagyszabású fokozás után a zenei folyamat megtorpan, elérkeztünk a zárószakaszhoz. Itt ismét a virtuozitásé a szó. A 131. kantáta eredetileg kórusra és zenekarra írt zárószámát maga a szerző írta át orgonára. BRAHMS g-moll prelúdium és fúgája abból az időből való, amikor szerzője Bach műveit tanulmányozta. A szakirodalom ezért hajlamos arra, hogy valamilyen tehetséges „iskolai” munkát lásson benne. A figyelmesebb hallgató azonban inkább a fiatal Brahms egyik legőszintébb megnyilatkozását érzi a darab szeszélyes, s helyenként szenvedélyes áramlásából. Hogy a zeneszerző maga is szerette e művét, meggyőzően mutatja, hogy egy másik orgonadarabjával együtt Schumann özvegyének, darának ajánlotta. Johann Nepomuk DAVID (1895—1977) osztrák zeneszerző; művei fontos helyet foglalnak el korunk orgonazenéjében. Műveire Bach és Bruckner művészete mellett elsősorban századunk első felének neoklasszikus törekvései hatottak. Az a-moll Chaconne erőteljes, fantáziaszerű bevezetés után a legmélyebb hangzástérből indítja a nagy mesterségbeli tudással megkomponált művészi variációk sorát. Változatos dinamikai fokozatokon keresztül jutunk el a meleg hangulatú közép4
