Heves megyei aprónyomtatványok 5/H

után lehet igazán jól kutatni. Tartalmuk jelenleg a „protocollum exhibitorum vagy expeditorom"-ok (kiadmányozási jegyzőkönyvek) tárgyleírásaiból avagy bővebb szövegkivonataiból rekonstruálható a legkönnyebben.

A jószágigazgatóság (korábban praefectus. uradalmi főtiszt) volt az operatív gazdaságirányítás centruma. Önálló iratkezelése a 19. század elejétől igazolható; 1822-tól (hiányosan) levelezókönyve, 1848-tól saját iktató- és mutatókönyvei segítik az utókor kutatóit eligazodni széleskörű informatív értékű aktáiban. Ugyanis hozzá futottak be az érseki iniciatívák. a beosztott gazdatisztek jelentései, jobbágyok, alkalmazottak kérvényei, más uradalmak, kereskedők, később gyárak stb. ajánlatai, másfelől ó döntött. adott utasítást minden lényeges gazdasági kérdésben. Rendeletéit az 1820-as évektől gyakran külön is gyűjtötték az archívumban. Az évente 1-3000-es számú jószágkormányzói levelezés végeredményben átfogja az egész érseki uradalmi komplexumot; nélküle egyetlen részegységének története sem tárható fel maradéktalanul.

Hasonló a helyzet a központi számvevőség (exactoratus) fondjával. Az iratok iktatását és indexelését ez esetben is a reformkortól rekonstruálhatjuk, de biztos nyomai vannak korábbi önálló iratkezésének, s nem akármilyen súlyú dokumentumok érkeztek hozzá. Kiemelkedően egységes sort képeznek a 18. század közepétől a számadások (ratio-k). Kiadásaikról, bevételeikről éppúgy számot adtak az érseki udvartartás tisztviselői (udvarmester, építési hivatal, udvari kulcsár és kasznár), mint a négy nagy uradalmi egység, kerület (districtus) helyi tiszttartói, számtartói, ispánjai, kasznárai stb. - Ezek megléte annál is fontosabb, mert a kalocsai, hajósi, bajaszentistváni. bécsi (+ a 18. század végén önálló sükösdi) uradalmak saját iratanyaga visszavonhatatlanul elpusztult vagy elkallódott a két világháborút követő esztendőkben. - A számvevő egyébként alaposan ellenőrzött; kifogásait ún. difficultates-ben írta le, amelyekre a számadásra kötelezettek válaszul előadhatták mentségeiket (replicae). A további számvevői irategyüttesek körül a feudális korban igencsak említésre méltók a különféle bérleti szerződések (kocsmák, malmok, mészárszékek árendálására, mész- és téglaégetésre. halászatra stb.), a termés- és állatállománykimutatások, a szúkebb vagy szélesebb körre kiterjedő leltárak (inventáriumok - közülük akár külön gyűjteményt képezhetnek az érseki székváltások alkalmával készült kötetek), az uradalmi alkalmazottak fizetési jegyzékei (salarium-, később zsoldkönyvek), összesített kimutatások az uradalmak jószágairól, bevételeiről, valamint az adófizetéssel kapcsolatos iratok, melyek a polgári korszakban nyertek kiemelt szerepet.

A legutóbb felsorolt irattípusok a kapitalizálódással. a pénzgazdálkodás bonyolódá- sával egy. a számvevőségből önállósult központi intézmény, az uradalmi főpénztár tevékenységének eredményeként keletkeztek. Ezt a modernebb pénzügyi adminisztrációt összesítő pénzügyi naplók, főkönyvek, átfogó jövedelemkimutatások, hitelügyi nyilvántartások reprezentálják.

A szakigazgatás központi intézményei közül a mérnöki hivatal előzménye a feudális korban egy építési hivatal (Bauamt) volt. de annak iratanyaga és tervrajzai sajnos nincsenek meg a levéltárban. A dualizmus korában és a két világháború között már önállóan iktatta ma igen értékesnek számító dokumentumait; uradalmi és egyházi épületek, iskolák, kórházak, árvaházak, cselédlakások tervezésére, kivitelezésére, továbbá a javításokra-felújításokra vonatkozó tervrajzokat, költségszámításokat, tényleges kifizetéseket stb.