Heves megyei aprónyomtatványok 5/H
KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY „Az ember utánozni akarta a járást; feltalálta a kereket. ami nem hasonlít a lábhoz." G. Apollinaire A századelő képzőművészeti törekvései arra irányultak, hogy behatoljanak a látvány mögé és feltárva a szerkezetet, a dolgok és jelenségek alapvető lényegéhez jussanak el. Magának a művészetnek a társadalmi életben betöltött szerepe is átértékelődött, mert a műkereskedelem által diktált, az elsősorban polgári igényeket kiszolgáló tendenciáktól különvált avantgarde új. társadalmi-politikai tartalmakkal is jelentkezett. Az adott történelmi viszonyok között a szovjet-orosz konstruktivisták azon túl, hogy művészetükkel a Rendet és Harmóniát hirdették, a társadalmi felemelkedés lehetőségét a természettudományok, az ipari technológiák, a modern nagyipar megteremtésében, általános napi gyakorlattá tételében és ezek ihlető erejében látták. A partikuláris jellegű művészi alkotómunka helyébe igyekeztek állítani az iparilag gyártott, művészi igénnyel tervezett napi használati eszközöket abban a meggyőződésükben, hogy széles társadalmi osztályokhoz jusson el a művészet, új emberi és esztétikai igényességet indukálva. megteremtve az új művészet bázisait a jövő számára. Az iparilag elmaradott, szinte feudális mezőgazdaságú Szovjet-Oroszország nem válthatta valóra a konstruktivisták álmait. Ellenben kiállításaikkal, személyes kapcsolataikkal megtermékenyítették Európát. A németországi BAUHAUS, a Kassák Lajos szervezte magyar AKTIVIZMUS és sok alkotó, szerte Európában fejlesztette tovább terveiket a közösségi művészet irányába. A magyar művészettörténetben először, az innen indult fiatalok emelkedhettek világhírre, meghatározva munkásságukkal a huszadik század művészi arculatát. Vállalva, vagy sem a konstruktivista örökséget. Moholy Nagy László. Breuer Marcell. Kepes György, Schöffer Miklós és Vasarely művészetéé múlt nélkül nem születhetett volna meg. Napjaink új-konstruktivista törekvései szerte a világban és Magyarországon jelzik, hogy a megszabott irány a művészet közösségivé válásához mind a mai napig aktuális. Sőt. az új természettudományos és ipari-technológiai forradalom hatása a társadalmi fejlődésre kényszeríti az igazi elkötelezett művészeket, hogy munkásságukkal, a művészet erejével humanizálják a technicista-technokrata tendenciákat és építsenek hidat korunk két alapvetően különböző műveltségi formája, a humán és természettudományos kultúra közé. Annyi művész talán soha nem járt Kalocsára, mint az elmúlt esztendőkben. Schöffer Miklós évente hazalátogat Párizsból, ilyenkor művészeti szemináriumoknak ad otthont a város. A vizuális művészetek, a zene. a tánc. az élő irodalom neves képviselői cserélik ki gondolataikat, tapasztalataikat, mutatják be műveiket. A Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény a Szeminárium múvészvendégeinek adományából született, egyfajta tisztelgés, a, város művészetpártolása előtt.
