Heves megyei aprónyomtatványok 5/E
2 Az alkotás rejtelmeinek kutatása, művészi megértése és láttatása az emberi arc segítségével legújabban a munkások, a Csepel Autógyár "Fürst Sándor" állami díjas szocialista brigádja és a munkásőr-fafaragó, Fábián László portréiban valósul meg. A fotóművész és a munkásbrigád immár öt éves és egyre szorosabbá váló kapcsolata, egymásra találása még közéleti eredményekben, pl, országos környezetvédő mozgalom indításában is, megmutatkozott. Németh István szereti, becsüli műalkotásainak tárgyát, az embert. Nem modelleket fényképez. Portréiban benne van a nevetésnek, vagy merengésnek átsuhanó emléke, a komor gondok ránca, vagy a felszabadult tekintet sugárzása, egyszóval mindaz, ami ember és ember között lejátszódik, lejátszódhat: az érzelmek és a gondolatok színe-fonákja, László Gyula régészprofesszor, aki egyben kitűnő festő- és grafikusművész, mondotta egyszer: "A rajzolás kínzó vágy az előttem levő jelenséggel való egybeolvadásra. Nem a rajz a fontos, hanem ez a veszélyes játék. Valóban nem arról van szó, hogy lerajzolok valakit, hanem hogy munka közben észrevétlen az ő képére és hasonlatosságára alakulok át.., Talán még közelebb visz a megértéshez a Távol-Kelet festőinek kánonja: "ahhoz, hogy madarat tudjak rajzolni, magamnak is madárrá kell válnom". Nos, így voltam én azonos egy-egy rövidke időre azokkal, akiket lerajzoltam..." Elsősorban ezért, s nem stílusuk miatt műalkotások a Németh István által készített portrék. Ezekkel a portrékkal azért tudunk azonosulni, mert megmutatják:
