Heves megyei aprónyomtatványok 5/A

Huszonöt esztendő festői munkásságának legjelentősebb darabjaiból válogatta ossze Patay László MunKácsy-díjas, ér­demes művész annak a gyűjteményes kiállításnak az anya­gát, amellyel most bemutatkozik a Hatvani Galériában. Nevét, művészetét természetesen ismerik a város és környé­ke képzőművészeti kultúra iránt fogékony polgárai, hiszen az 1974-es első tájképbiennálé, majd az 1977-es első orszá­gos portrészemle óta minden ilyen sereglésen jelen volt mű­veivel. Azok mindig növelték vállalkozásaink rangját, a bien- nálék kitüntető diplomái, díjai pedig Patay Lászlónak hoz­tak új és új elismerést, erősítvén hitét, hivatástudatát. Művészünk a mai középgeneráció azon vonulatához tar­tozik egyébként, amelynek tagjai a realista szemléletű kép­zőművészeti kultúrában találták meg igazi önmagukat, ezt a stiláris és szellemi jegyet vélik a legalkalmasabbnak ahhoz, hogy beszélni tudjanak a befogadó közönséggel, és ennek nyomán alakítsák, formálják annak ízlését, gondolkodását. Patay László művészetét közelinek érezzük az alföldi is­koláéhoz. Néhány művén, különösen munkássága kezdeti szakaszában, fedezhetők is fel rokon vonások. Illetve ugyan­az az ethosz, a népélet iránt táplált nemes érzület sugárzik eme képeiből, ami sajátosan az alföldiek — Tornyai, Kohán, majd Kurucz D. István, Németh József, Sza/ay Ferenc, Fejér Csaba — festői teljesítményének jellemzője. Életének és ecsetjárásának az utolsó évtizede azonban már egészen más szférába emelte át piktúráját. Egyetemesebbé vált, és még az olyan művekben is, mint a Felhőkapu, a Mélység, vagy épp a Szomjúság: a táji és természeti elemekkel kap­csolatos meditativ vonások erősödnek fel. Az ideiktatott Patay-fotóról egy meghatározatlan korú, időt­lenül fiatalnak tűnő, bajszos, markáns férfi néz ránk veséző te­kintettel. Szigorú ez a pillantás, mint ahogyan az egész arcot fe­gyelem, összefogott márványhit jellemzi. És aki ismeri kicsit a művész pályaívét, életének ala­kulását, az megérti, hogy nem maszkot hord, de nem is valami ösztönösen befelé forduló, tüskéket eresztő lélek. Egyszerűen küldetéstudattal in­dult, e küldetés beteljesítéséhez méretezett szellemi, fizikai képességgel, és tudja, hogy az ilyen hosszú távú küzdelem nem enged szertelenséget, nem enged lazítást. Persze olcsó alkukat, kupecfogásokat sem! Némely, bugylibicskával a háta mögött ólálkodót ez ingerel talán. Még jó, hogy Patay nem ügyel rájuk, s a miértné\ fontosabbnak véli a csakazértist, a júdáspénznél, rézgarasnál a fakadó szavakat és igaz műveket. Moldvay Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom