Heves megyei aprónyomtatványok 4/D

EGRI VIVAS ’88

Nem könnyű manapság a felszínen maradás sem, nemhogy a boldogulás. Nincs ez másképp az egri fegyverforgatók háza táján sem. Amikor tavaly augusztusban megalakult az Eger Sportegyesületnél a sportszolgáltató szakosztály, még csak kevesen láttak tiszta képet. A Fekete György vezetőedzővel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a szekérderéknyi gond ellenére sem mondtak csütörtököt. Kitűnt továbbá, hogy az eltelt időszakban bizonyították életképességüket, noha az idáig vezető út nem volt egészen sima, kátyúktól mentes.

— Hogyan fogadták a hírt: a vívóknak nincs többé versenyszakosztálya Egerben? — szegezem a kérdést a szakvezetőnek.

— A legnagyobb gondot a megcsappant költségvetés jelentette. Fel kellett kutatnunk, hogy milyen pénzforrások jöhetnek számításba. A klub csupán az edzők bérét fizeti, versenyekre pedig továbbra is utazni kell, és a felszerelés is egyre kopik. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt saját bevételünk növelése. Kénytelenek voltunk differenciált tagdíjemelést bevezetni. A legtöbb havi 200, a legkevesebb 100 forint, amit le kell szurkolniuk a szakosztályhoz tartozóknak.

— Mit szóltak mindehhez a szülők? Egyre többször és egyre mélyebben kell az erszényükbe nyúlni, ha a gyerekekről van szó ...

— Ha nem is törtek ki üdvrivalgásban, de azért megértették, és elfogadták. Tudomásul vették: ahhoz, hogy heti négy alkalommal sportolhasson, mozoghasson a csemetéjük, minderre szükség volt. A befolyt összegeket, természetesen, sportolóink érdekében használjuk fel.

— Pusztán a tagdíjemelés elég volt a kiesés pótlására?

— Szó sincs róla. A hiányzó részt úgy kell összeházalnunk. Még szerencse, hogy eddigi segítőink közül a legjelentősebbek nem fordítottak hátat nekünk. Sóki Mihály szakosztályelnökünk az EGERVIN és Horváth János főmérnök, a Heves Megyei Vízmű Vállalat részéről változatlanul mellettünk áll.

— Csupa rosszat hozott ez az átalakítás?

— Megszűntünk verseny szakosztály lenni, s ez azt is jelenti, hogy nincs már görcsös, mindenáron való eredmény ha jhászás, hiszen nem ettől függ a létünk. No, persze önmagunkat azért nem tagadhatják meg. Valamennyi edző, sportoló, aki komolyan veszi azt, amit csinál, az teljesítményre tör. A változás azonban mégis egy oldottabb, ked