Heves megyei aprónyomtatványok 4/D
„A figurák, a figura-tárgyak tartományától távolodva születtek meg Samu Géza műhelyében a tragikus életérzéseket összegző fák és életfák. A magasba nyúló, csavart törzsű — köztérre szánt változatban fémpikkelyes «szoknyába»- öltöztetett — organikus monumentum-kisplasztikák a kiszáradt fák, az élettelen életfák halál-átitatta, dekoratív emlékműveiként állnak. S a finom, törékeny ág-bogak mellett megjelentek a nyers husángok, a fájdalmasan meghajló-meg- bicsakló botok, a dúrva rőzsekötegek, a kőhalom hajlított fa installációk: az érintetlennek tűnő természeti elemek alkalmazása, esetenként alig sejthető átalakítása, a megmunkált részek beépítése egy újjárendezett, de lényegét tekintve változatlan közegbe összecsapások, ütköztetések szinterévé avatja Samu Géza produktumait. Míg a művi, a hagyományos esztétikai szabályrendszer szerint működő szobrászat keserves utóvédharcokat vív a plasztikai formák teljes tartalmi kiürülése ellen, addig Samu Géza a természet-burjánzás szobrászati felfedezésével és újjáteremtésével hallatlanul plasztikus anyagokat — érzékeny felületeket, izgalmas textúrákat —, ismeretlen, meglepő formákat, pulzáló, térszervező struktúrákat, rejtélyes tereket és térkapcsolásokat tár a befogadó elé és köré. Az environment, a térberendező-műegyüttes nem szemlélhető kívülről: lényegi elemei akkor tárulnak * fel, ha befogadóként mintegy szoborrésszé — mondjuk legalább egy mellékalakká — válunk. S bejárva az együttes tereit — mintha felkapaszkodnánk egy elhagyott kálvária stációi mentén, s a keresztek lába mellől visszapillantanánk — rádöbbenhetünk, hogy elérkeztünk: valahonnan — valahová.” Welmer Tibor
