Heves megyei aprónyomtatványok 3
nem a városnak a 30-as években létesült középületei is, az általánostól eltérő egyéni ízeikkel. És Szabó Gyula nélkül el lehet-e képzelni a hajdani Angol Inter- nátust?! Hol lennének nélküle a Mészölyök, a Király Istvánok, Képes Gézák, Nagy Jánosok. Mint ahogy Szabó Zoltán nélkül az Erdélyt és a Felvidéket járó regősök és hol lett volna a találkozóikban 50 évet megélt pataki népfőiskola? Tárcy Árpád nélkül mennyivel nehezebb lett volna az átállás az új vizekre, Jakob Károly nélkül hogyan mentő- dött volna át és nőtt volna múzeummá a régiségtár? Marton János nélkül ugyan ki szerkesztette volna egyre nyomorúságosabb körülmények között az iskola és az egyházkerület hivatalos lapját évtizedeken át fillér honorárium nélkül, s amodébb, ha a Gondviselés nem ajándékozza meg az iskolát, Trócsányi Józseffel, hogyan teremtődött volna meg Erdélyi János korához hasonlóan az a szilárd anyagi bázis, amelyre intemátusokat lehetett tervezni és építeni, gimnáziumi szárnyat felhúzni és amely lehetővé tette, hogy birtokai nélkül maradva, csak a szőlőjével meg a szuplikánsok gyülekezet-járásával fenn tudta magát tartani az államosításig, nem nyomorúságosán, hanem a fejlődés lendületének minden szépségével a Főiskola. Ablonczy György is azért került az említettek mellé, mert ifjan elhalva is tanította, hogyan kell a halálra elkészíteni magát, annak elkerülhetetlenségével szembenézni a keresztyén embernek. S gyűlnek-gyűlnek a többiek! Rózsaszín márvány síremléket állított osztálya Héthy Lajosunknak, örökzöld fák várják Magda Barna sírjánál, hogy nagyra növekedhessenek. Közelükben nyugszik a mesz- sze Alföldről idekerült szelíd Tapa András, s a temető legterjedelmesebb sírkertjében, a Móré családéban alussza örök álmát a mára Rákóczi gimnáziumban tanult és tanárnak oda visszatért eddig egyetlen tanárnő halottunk, a kedves Móré Kati. Míg élt, ő tartotta számon a 20