Heves megyei aprónyomtatványok 3

Szaktudományát irodalmilag is művelte, hasonlóképpen számos értékes tanügytörténeti dolgozata jelent meg, részint fővárosi folyóiratokban, részint a Sárospataki Református Lapokban . . . 1890-ben jött Kolozsvárról, 1914-től a gimnázium igazgatója, de a forradalmak éve őt is kimozdította nyugodt munkálkodásából ... Az ár magával ragadta, s bár súlyosabb hibát nem követett el, pályája megszakadt. A VK miniszter rendeletben, saját kérelmére, ideiglenesen egy évre 1921. szeptember 1-től kezdődően nyugdíjazta.”

Ha emléktáblát nem állítunk sem neki, sem a máshol nyugvó, nála nehezebb sorsot elviselni kényszerült teológiai tanártársának, Rohoska Józsefnek, mint ahogy azt már évekkel ezelőtt megkapta a Tanítóképzőben tanár Déri István, legalább arra kellene vigyáznunk, hogy a sírját tudjuk merre van és ne felejtsük, hogy mit jelentett a Tanács- köztársaság és miért, azt azoknak minősége is mutatja, akik nyitott szívvel fogadták és szenvedtek érte.

Mindig rápillantanak a temetőben járók Somossy Jánosnak, a Vass sírokéval szomszédos, empire vasoszlop síremlékére. Ha minden egyebet elfelejtenénk felőle, előbb gimnáziumi, majd teológiai tanári munkásságáról, esperességéről, s ezzel együttjáró iskolai algondnoksá- gáról, Kazinczyvali szoros barátságáról, akkor is tudnunk kell, hogy 1828-tól haláláig, 1855-ig ő volt a főiskola főkönyvtámoka, s az ő igazgatósága alatt történt meg a könyvtárterem kifestése, s az átköltözés oda,' a mai gimnáziumi épületszárnyban és a lebontott Csengettyű soron volt régi könyvtári helyiségekből.

Szeremley Gábor síremléke nincs messzire tőle. Feljegyezték róla, hogy Hegelt már a 30-as években tanította Máramaros szigeten és 1845-től Patakon, ahol politikát, bölcseletet adott elő, s ahonnan 1851-ben a bécsi protestáns fakultás tanárává neveztetett ki, de ahonnan már 1855-ben visszatért pataki tanszékére.

IS