Heves megyei aprónyomtatványok 1/Y

J

jjától fáig

Összeállítás Kányádi Sándor verseiből

RÉTI ÁRPÁD ELŐADÓESTJE

Gyerm ekkor

Csángó passió

Nagykük üllő

Majd

Fától fáig

Bartók

Rege

Dojna

Álmodó

Két nyárfa

Vannak vidékek

Öreg kút az utca szádán

Előhang

Sárga kankalin

Örmény sírkövek

Kádár István siratása

Kőnyomat

T. Á. sírjára

Könyvjelző

Ballada

A bujdosni se tudó

Májusi kétségbeesés

szegénylegény éneke

Függőleges lovak

Lakodalmas

Krónikás ének

Koszorú

Fekete-piros

Kérdések

Érzelmes költemény

Kések

...és népdalok Csík, Gyergyó, Mezőség, Gyimes környékéről...

K

___________________

\

j--------------------------------------------------------------------------------------------A VERS AZ AMIT MONDANI KELL.

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója-sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy: mi a vers, ijedtemben, - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot - ijedtemben visszadobtam:- Hál te mond meg, szerinted mi a vers?- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért amit mondani kell.

Derültség tarajlott végig a teremben. Csak mi ketten álltunk megiüetődve.

ő egy kicsit a bumerángtól-szabadulás könnyebbségével s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki.

Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek, s el-elmondok alkalomadtán, ha nem is ilyen egyszerűen.

A vers az amit mondani kell.

Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg. Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. Mintha a Guttenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva, vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna. Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.

A vers az amit mondani kell.

Nem kötelezően, hanem szükségből. Hiszen mondjuk mi mindannyian, amikor magunkban olvassuk is, mondjuk a verset. Kérdésére talán csak a hangunk, a suttogásunk lehet a válasz. Akár a repülőgépnek a levegő, a versnek - szerintem - a hang, az akusztika a lételeme. A levegője.

Most nincs rá hely s alkalom, hogy minderről bővebben, meggyőzőbben szóljunk. Különben is baj volna ha az itt starthoz készülő versek még külön segédmotorra szorulnának.

Kívánok, kívánjunk a berepülőpilótának, a versek mondójának:

Jó utat, kék eget.

r