Heves megyei aprónyomtatványok 1/X

A

KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA

KÍNA MÚZEUMBAN

(VI.. QORKIJ FASOR 12.)

Megnyitás ideje:

1977. április 20., szerda du. 4 óra

A

£ % kínai bronzművesség első, nagy virágkora az i. e.

XIV. sz. és az időszámításunk kezdete közötti időszak. Az i. e. II. évezred második feléből származó kínai bronztárgyak a világ fémművességének legszebb termékei közé tartoznak.

A régi kínai bronzok legfontosabb műfajai: az edények, harangok, fegyverek, különböző díszítmények, valamint (az i. e. IV. századtól kezdve) tükrök és csatok. Készültek állat alakú vázák, illetve állatszobrocskák is. Az emberábrázolás ekkor még ritkább volt. A bronzedények elsősorban szertartási célokra szolgáltak. Formáik rendkívül változatosak, ugyanakkor néhány alapvető típusba sorolhatók. A harangok is a szertartásokhoz készültek. Kezdetben valószínűleg a bronztükröknek is mágikus értéket tulajdonítottak.

A későbbi évszázadok során elhalványult a bronz különleges szerepe, s bár a régi formákat igen hosszú időn át utánozták még, ezek elveszítették jelképes jelentőségüket. Bronztükrökbő! azonban rendkívül szép példányok készültek, főként a VII—IX. században. Eközben, a IV. századtól kezdve, a kínai bronzművészet fő áramlata egészen más irányba fordult. Ezt az irányt az igen finoman megmunkált, aranybevonatú kis szobrok képviselik. E műfaj legkiemelkedőbb darabjai a buddhista szobrászat nagy témáit jelenítik meg.

A kínai bronzművesség második fellendülése tehát a VI—IX. sz. közötti időszakra tehető.

Kiállításunkon az egyes korszakok és műfajok bemutatásának arányát erősen befolyásolják a múzeum gyűjteményének arányai, ám lehetőségeinkhez mérten igyekszünk átfogó képet adni Kína bronzművészetéről.