Heves megyei aprónyomtatványok 1/V
HELTAI GÁSPÁR ÉLETE Heltai Gáspár nevéből ítélve talán a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznód) születhetett. Az évszámot nem tudjuk. Fiatalabb éveiben katolikus pap volt, majd jómódú szász családja Wittenbergbe küldi tanulni. A következő évektől Kolozsvárott telepedett le. Magyarul csak 1536 után tanult meg, mivel a reformáció kötelezővé tette az anyanyelvi könyvnyomtatást. A lelkészkedés mellett vállalkozásokba kezd: papírmalmot épített, majd 1550-ben társul egy nyomdatulajdonossal, Hoffgreff Györggyel. Nyolc év múlva már egyedüli tulajdonosa a nyomdának 1571-ig többségében vallásos jellegű műveket adott ki - csak magyar nyelven (ritkábban latinul). Báthory István antitrinitárius könyvek kiadását megbénító cenzúraren- delete következtében világi tárgyú munkák kinyomtatásával foglalkozott. 1574-ben halt meg Kolozsvárott. HELTAI GÁSPÁR MAGYAR PONCIÁNUSA Heltai Gáspár kolozsvári protestáns lelkész, könyvnyomtató és iró az ezerötszáz-hetvenes évek elején, valószínűleg 1572-ben lefordította és átdolgozta egy középkorban általános európai népszerűségnek örvendő, a kereszteshadjáratok idején elterjedt keleti mesegyűjteménynek (A hét bölcs mester vagy Szindbád története) 1565-ben Frankfurtban megjelent németnyelvű változatát. A címlapon ez áll: Ponciánus császár históriája, miképpen az ő fiának, Diocletianusnak hét bölcs és tudós mestereket fogada, kik azt tanítanák az hét és nemes tudományokra. És minekutána az mostoha anyja megcsalta volna az császárt, hogy hétszer az ő fiát, az Diocletianust, kivitette volna felakasztásra: miképpen mind az hét úttal az bölcs mesterek megszabadják azt az ő bölcs beszédükkel; hogy annak- utána az ő atyja helyébe római császárrá lön. Ennek a könyvnek csak egy töredéke került elő. Mivel azonban a tizenhetedik században is többször kiadták, a későbbi publikációk megmaradtak. A legkorábbi ismert változat 1633-ban Lőcsén jelent meg. A szerző címét azonban az általunk ismert XVII. századi kiadványok nem tüntetik fel, ezért évtizedekig tartó tudományos nyomozómunkának kellett kiderítenie, hogy ki a szerző. Bonyolította a dolgot, hogy a hét bölcs mesterről szóló novellagyűjtemény roppant népszerű lévén: 1573-ban Bécsben is megjelent egy magyar fordítása, szintén névtelen szerző tollából. Emiatt a kutatók sokáig azt hitték, hogy a lőcsei kiadás is ennek a fennmaradt 1573-as bécsi Ponciánusnak az újranyomása. Mióta azonban kétséget kizáróan tisztázódott, hogy a lőcsei nyomtatványnak Heltai Gáspár a szerzője, a magyar szaktudomány érdeklődése is megélénkül e ritka jelenség iránt. Egy népszerű európai elbeszélésgyűjteményt csaknem azonos időpontban két író is lefordított magyarra a XVI. század hetvenes éveiben, egyikük latinból, másikuk németből! Ez a téma hallatlan népszerűségét bizonyítja. Heltaié az íróilag értékesebb szöveg; meg is fog jelenni, a XVII. század óta először, a Helikon és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös gondozásában, remélhetőleg 1976 karácsonyára. Heltai Gáspár könyvének, mely tehát az első magyar világi témájú novelláskötet, az a lényege, hogy egy római császár, aki özvegyen maradván, fiát külföldre külte tanulni, ismét megnősül és ebből az alkalomból hazahivatja fiát, akit hét bölcs mestere, az egyetemeken tanított hét szabad művészet jelképezője kísér. A kéjvágyó mostoha-anya szeretné elcsábítani az ifjút, de az nem enged; ezért az asszony bevádolja, hogy a fiatalember erőszakot akart rajta elkövetni. A haragra gerjedt uralkodó akasztó- fára akarja vitetni fiát, akit azonban hét mestere hét történetben igyekszik megvédeni. A császárné viszont hét másik történet elmesélésével mutatja ki, hogy milyen veszedelmet jelentenek királyi atyjokra a feslett életű trónörökösök. Végül maga a gyanúsított is előad egy elbeszélést, majd leleplezi a császárnét, illetve annak szeretőjét. így a fiú megmenekül a kivégzéstől. Ez a kerettörténet, valamint a kétszer hét, továbbá még egy elbeszélés, összesen tizenhat novella alkotja a Ponciánus históriáját. Heltai fordulatosán, ízesen, párbeszédekben adja elő a történeteket. Heltai más műveiben - a részegségről írott Dialógusában, Meséiben, de még Magyar Krónikájában is szívesen beszélteti hőseit. A drámai fordulatok iránt is érzékeny. Ezért, bár tehát az eredeti mű nem színjáték, hanem elbeszélésgyűjtemény, mégis mód nyílik e Heltai-mű színrevitelére, hiszen a néző eredeti magyar szövegeket, egykorú dialógusokat hall és a megelevenedő történetek is Heltai - (illetve az alapmű) - eredeti leleményei. Bár a korból alig maradt ránk magyar nyelvű színjáték — így például Bornemissza Péter remek Magyar Elektrája vagy Balassi Bálint Szép Magyar Komédiája - kétségtelen, hogy mind az iskolai színjátszás, mind a protestáns tanítódráma, melyet talán egy-egy falu vagy város népe, tanulóifjúsága is előadott, mind pedig a lakodalmakra, egyéb ünnepi eseményekre készült udvari színjáték, sőt a részben politikai célzatú pamflet is flásd: komédia Balassi Menyhárt árultatásárul) erősen divott. A kimondott szó művészete tehát nem csak lantosok énekeiben (Tinódi, Ilosvai) élt, hanem drámai dialógusokban és színjátékokban is. Ha ilyen világi jellegű adomasort talán nem is adtak elő akkor színjátékszerűen, annyi tény, hogy az itt most Egerben megelevenedő Heltai-mű a XV1-XVII. századi magyar közönség legkedveltebb olvasmánya volt; eleink ezeken a helyzeteken, adomákon, tréfákon, tanulságos példázatokon derültek és szórakoztak. Ez volt az ő világuk; ezzel ismerkedünk meg most mi is. NEMESKÜRTY ISTVÁN
