Heves megyei aprónyomtatványok 1/V

I ranciákon túl is, igyekszik biz­tosítani az igazságos lakásel­osztást. 1977. január 1. óta tanácsrendelettel elfogadott pontrendszeres bevezetéssel is azt akarjuk elősegíteni, hogy azok kapjanak előbb lakást, akik arra valóban legjobban rászorultak. A pontrendszer lényege, hogy azokat a legfontosabb té­nyezőket, melyek — a hosz- szabb idő alatt kialakult gya­korlat alapján — a döntést be­folyásolják (például mióta la­kik és dolgozik Egerben, gyer­mekek száma, egy főre jutó kereset, jelenlegi lakáshelyzet, kitüntetések stb.) pontozzuk. Minél rosszabb az igénylő ál­talános helyzete, annál több pontot kap. Ez az összpont- szám bizonyos tekintetben már elegendő alapot szolgáltat a névjegyzék összeállításakor el­végzett sorolásnál. A pontszá­mon túl természetesen egyéb olyan tényezőket is figyelembe kell venni, amelyek vagy nin­csenek pontozva, vagy olyan emberi körülmények és helyze­tek, melyeket pontokban kife­jezni nem lehet. A fentieken túl a társadalmi elosztás elveit is maximálisan biztosítjuk akkor, amikor a névjegyzéktervezetet 30 napos közszemlére tesszük a tanács­épület hirdetőtáblájára. Ez alatt az idő alatt várjuk és szí­vesen fogadjuk a lakosság vé­leményét, melyet a Lakásügyi Társadalmi Bizottság tagjai fogadóórákon vesznek fel és vizsgálnak ki. Ezeken a fogadóórákon a la­kosság konkrét segítséget nyújt ahhoz, hogy a társadalmi elosz­tás elveit következetesen tud­juk megvalósítani. A harminc nap alatt a La­kásügyi Társadalmi Bizottság négy hétfői napon tart foga­dóórákat, melyeken általában száz—százötven fő szokott megjelenni. Sokan csak érdeklődnek az átadás időpontjáról, és a lakás­árakról, de többen tesznek be­jelentést, javaslatot. Ezeket a bizottság tagjai a helyszínen vizsgálják meg, s amennyiben azok reálisak, javaslatot tesz­nek a tervezet módosítására. Azért sem nélkülözhetjük ezt a társadalmi segítséget, mert az emberek a környezetükben élők lakáshelyzetét olyan szin­ten ismerik, melyet még az alapos helyszíni vizsgálatok sem tudnak minden esetben fel­tárni. Valamennyi igénylő és a la­kásügyi hatóság közös érdeke, hogy mindenki úgy, és akkor jusson lakáshoz, amikor azt reális helyzete indokolja. En­nek az elvnek fokozottan kell érvényesülni a jelen helyzet­ben, amikor is a várakozó igénylők száma egyre emelke­dik. Jogszabályaink — beleértve a helyi tanácsrendeletet is — megkülönböztetett figyelem­ben részesítik a társadalom egyes rétegeit. Egyrészt a tár­sadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyükre, másrészt szociális és humánus elvekre is figyelemmel. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a névjegyzékbe foglalt igénylőknél biztosítjuk, hogy a fizikai dolgozók aránya legalább 70 százalékot, a fiatal házasok aránya a 20 százalé­kot elérje. Az Egerben lakó, vagy legalább itt dolgozó, há­rom vagy többgyermekes csa­ládokat két éven belül lakáshoz juttatjuk, de nem feledkezünk meg az idős emberekről sem. A nem régen átadott nyugdíjas házban például orvos és ápoló áll az idős emberek rendelkezé­sére, valamint klubszoba biz­tosítja a tartalmas és hasznos időtöltés lehetőségét. Elfogadott alapelv már az is — az OTP lakáséi látási formá­ban — hogy a munkástámoga­tásban részesülő fizikai dolgo­zók esetében nem csupán az összpontszámot vizsgáljuk, ha­nem a vállalati javaslatokat is figyelembe véve, bizonyos so­ronkívüliséget biztosítunk. 1978. évben bővítették a la­kásellátási formát azzal, hogy 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom