Heves megyei aprónyomtatványok 1/U

Iskolás korom óta festegetek, orvosi pályám ritka szabad perceiben is.

A festészetnek csak az a része érdekel, aminek a szépséghez köze van. Miben rejlik a szépség?

Egy ismeretlen hegycsúcs önmagában nem szép. Olyan, amilyen.

Odamegy az Ember. Azt mondja rá: szép. És akkor a hegy szép.

De nem mindenkinek egyformán szép. Sőt, ugyanannak (nekem) sem mindig tetszik egyformán. Százszor elmegyek a Tévesztó'-köz házai között és egyszercsak rácsodálkozom, milyen szép. Úgy, abban a percben, azzal az éggel, abban a fényben, azokkal az árnyékokkal, - és megszületik a kép. Hordom magamban, gyakran hetekig, amíg időm lesz és megpróbálom megfesteni azt a képet, amit a lelkemben elképzeltem, hogyan nézne ki, milyen formában, stílusban, hangulatban... hogy szép legyen.

A szépség tehát bennünk van és a látványban, összeköti az embert és a világot. Nemcsak összeköti, hanem vonza is, ember jöjj és gyönyörködj!

A vízfestésbe bele lehet szeretni.

Maga a festés pedig elég gyötrelmes dolog. Amikor egy kép elindul, minden csak nem szép. Ojyan mint egy embrió, hogyan lesz ebbó'l valami? Amikor aztán megszületik, egy új világ nyílik meg.

Sok virtuóz akvarellistát láttam és csodáltam őket, és hatottak rám.

Nem kötöttem meg magam egyetlen stílusnál, hagytam, hogy a téma válassza ki bennem a stílust. Mindig más és más érdekel.

Gyakran próbáltam feszegetni a klasszikus akvarellfestés korlátáit. Volt idő amikor az árnyékot kéknek, lilának, vagy feketének láttam, és volt, amikor egyáltalán nem is érdekelt. Néha a nagy híg, locsogós, vizes foltok izgattak, máskor irigyeltem az olajfestó'ket a vastag súlyos festékfoltjaikért, és vastagon raktam fel a festéket, mintha olaj lenne. Az akvarell élvezetes játék a fehér papír kivillanó fehér foltjaival, aztán egyszercsak felötlött, mi lenne, ha feketére festenék, és fekete foltok villannának elő?

Ezek a képek túl drámaiak lettek, és némelyik kissé depressziós is, azért még bizonytalan, hogy folytatásuk lesz-e.

De mindegyik egy olyan percről üzen, amikor különösen szépnek láttam a világot.

Kérem fogadják szeretettel a képeimet. Ilyenek lettek.

Én is szeretem őket...