Heves megyei aprónyomtatványok 1/U

Kedves Könyvtárlátogató! Tisztelt Kultúrapártoló! Kedves Vendégünk! Művelődési intézményünk funkciójából fakadóan kettős feladatot lát el. Egyrészt rend­kívüli jelentőséggel bír állományunk sokszínűsége, technikai felszereltsége, külleme, személyzetének felkészültsége es hozzáállása, az itt található könyvek, hangzó anyagok hozzáférhetősége, könnyed kezelhetősége, de nem utolsó sorban dokumentumaink fo­lyamatos gyarapodása. Emellett kulcsfontosságú, hogy olyan sokrétű, a városlakók ízlé­sének, érdeklődésének megfelelő szórakozást, ismeretszerzést, kikapcsolódást nyújtó vonzó programokat kínáljunk, ahol minden korosztály megtalálja a saját maga által várt, vágyott egyéni illetve társas együttlétek szervezett kereteit. Ez két pólusú közművelődési intézményünk szakmai munkájának alapja, tevékenységünk mottója, amellyel nemcsak a várost, hanem a kistérség lakóit is szolgáljuk. Gazdag program kínálatunk mellett a csendes elmélyülésnek, a precíz kutatómunkának is helyet biztosítunk a könyvtári öve­zetben. A közlekedő illetve a közösségi terek nyújtotta lehetőségeinket kihasználva pedig közkinccsé tesszük a tulajdo­nunkat képező művészeti gyűj­teményeinket, amelyet szeret­nénk most bemutatni Önöknek is. Célunk, hogy a látogatók, az érdeklődők, a könyvtárt hasz­nálók, a különböző programok­ra érkezők figyelmét felhívjuk arra, hogy olyan egyedi, Ma­gyarországon máshol fel nem lelhető kincsek birodalmában járnak-kelnek, ami megérdemel néhány órát bárki szűknek ér­zett idejéből. A szerencsés véletleneknek és a sokfelé ágazó emberi kap­csolatoknak köszönhetően az utóbbi másfél évtized alatt jött létre ez az igen nívós különgyűjtemény. Ide kerülésükbe nagy szerepet játszott néhány lokálpatrióta polgár sze­mélyes kötődése, és településünk szerteágazó kulturális kapcsolatrendszere. Az ajándé­kozók látták az intézményben dolgozók elhivatottságát, kultúra-szeretetét, és meg­győződtek arról, hogy jó helyre, jó kezekbe kerülnek féltett kincseik. Másrészt fontos mo­mentum volt az is, hogy az egykori pártszékházba költözés után sikerült az épületet átala­kítani, és a tetőtérben olyan közösségi tereket építeni, amelyek alkalmassá váltak a kiállí­tott értékek bemutatására és megőrzésére. Ezen kis kalauz segítségével Ön is megismerkedhet Hatvan város gazdag képző- művészeti, zene- és irodalomtörténeti gyűjteményeinek egy kis szeletével. Az olvasóterem bolt galériájában mutatja be fametszeteit, majd 1971-ben a Dürer-teremben, 1978-ban a Csók Galériában jelentkezik önálló kollekciókkal. Noha a hivatalos művészetkritika alig- alig ejt szót a maga hivatalos fórumain (azaz a szaksajtóban) ezekről a tárlatokról, Perei Zoltán számos művelődési intézménytől, múzeumtól, könyvtártól - így a hatvani Városi Könyvtártól is - kap felkérést kiállítások rendezésére. Népszerűségéhez minden bizony­nyal hozzájárultak azok a kiadványok is, amelyek ezeknek az intézményeknek a közremű­ködésével láttak napvilágot, így elsőként a Lapdúcmetszet - Történet és technika (1976) című tanulmánya, melyhez újrametszett húszegynéhány XV. századi fametszetet, így is bizonyítva, hogy az eredeti dúcról nyomtatott illusztráció milyen látványos különbséget mutat a nyomdai sokszo­rosítással szemben. Ötven fametszet (1976) című mappáját követően látott napvilágot a Magyar írók című - száz számozott példányban közreadott - portré-sorozata, amely már osztatlan elismerést szerzett számára a grafika barátai körében itthon és külföldön egyaránt. B. Supka Magdolna írja az 1979. évi ünnepi könyvhé­ten először bemutatott sorozatról: „Elévülhetetlen érdeme ennek az arcképsorozatnak, hogy megrendelés nélkül, nagyszerű kedvből, művészi ihletődésből született. Afféle sze­relemgyermeke a vésett és írott formák múzsáinak. A gondolat réti virágai e lapok, me­lyek a kegyelet komor sírkertjéből kivágytak a mezőkre, ahol Perei Zoltán olvasói áhíta­tára és rajzolói képzeletére bízva bensőséges, atyafiságos társalkodásba bocsátkoznak velünk, a megilletődött utókorral. .. Perei Zoltán a fametszet legősibb - Dürerig, Holbeinig visszatekintő - technikáját, a lapdúcmetszetet műveli, ami különösen nehéz és igen nagy gyakorlatot követelő feladat. Az alkotótól fokozott figyelmet, kitartást kíván, hiszen a vésés, metszés során keletkezett hibákat kijavítani nem lehet. A művésznek tehát folyamatosan meg kell őrizni azt a tech­nikai készségét, frissességét, ami a fametszéshez nélkülözhetetlen. Életművének, kiállításainak, pályadíjainak (többször nyert díjat hazai és külföldi pályá­zatokon, a Balatoni Kisgrafikai Biennálékon, a luganoi Nemzetközi Ex Libris Kongresszu­son, és a Besztercebányai Nemzetközi Fametsző Biennálén is) összegzése már az utó­kor, a művészettörténet feladata. Az 1992. szeptemberében 79 éves korában elhunyt Mester korábbi hatvani kiállításának emlékére - közel 3000 fametszetet adományozott az Ady Endre Könyvtárnak. Dr. Arató Antal könyvtáros, műgyűjtő 11 A hatvani Grassalkovich-kastély

Next

/
Oldalképek
Tartalom