Heves megyei aprónyomtatványok 1/Q
barokk városként szerette volna látni. Sajnos ezek az elképzelések soha nem váltak valóra, jóllehet Wren több, mint ötven városi templomot felépített, végül magát a Szent Pál Székesegyházat is. Fennmaradt ugyan néhány kidolgozott terve, szeles utakról, térképhálózatos formában, de számos egyéb épülctfcjlcsztési elképzelését elhamarkodva valósították meg, nagy lehetőséget mulasztva cl ezzel. A kereskedelem és pénzügyi élet központjaként London az ország gazdagodásával párhuzamosan mégis gyors növekedésnek indult, a hollandok ellen vívott két sikertelen háború ellenére. Ez utóbbiakra Károly azért vállalkozott, hogy XIV. Lajos francia királynak kedvében járjon a tőle kapott pénzügyi és politikai támogatást meghálálva. Dryden versében, az Annus Mirabilisban az első holland háború sikeres eredményét és azt énekelte meg, hogy a tűz megtorpant, mielőtt a Weslminsteri Palotát elérte volna. 1673-ban Henry Purcell hangja mutálni kezdett, s a fiú kilépett a Chapel Rovatból. Keresztapjához, John Hingestonchoz, a királyi hangszerek hangolójához és javítójához állt be fizetés nélküli segédnek. Négy évvel később barátja, Matthew Locke, a Rodosz Ostroma szerzője és előadója meghalt, és Purccllt rendes zeneszerzővé nevezték ki. Barátjához elégiát írt: "Milyen reményünk maradt most, hogy ő elment?", hasonlóképpen ahhoz, ahogyan Byrd Tallis barátjához szólt 'Ó szent múzsák, Jupiter népe' címen. Purcell mindkét zeneszerző munkáinak partitúráit elkészítette, és közéjük fűzte saját első műveit is. Locke, egy.másik királyi zenésszel, John Banistcrrcl együtt, a színház termékeny szerzőjeként azon igyekezett, hogy olyan 'angol operát' hozzon létre, mely versenyre kelhet azon olasz és francia operákkal, melyeket Károly úgy igyekezett behozni az országba, hogy külföldi zenészeket csábított londoni látogatásra és letelepedésre. Louis Grabu-t kinevezte a King Music karnagyának mindaddig, amíg a katolikusok ellen hozott 1674-es parancs vissza nem űzte Franciaországba. Giovanni Battista Draghi orgonistaként dolgozott az Anyakirálynő Kápolnájában, a Somerset Houscban, ahol Thomas Purcell változatlanul királyi kamarás volt; Pietro Reggio és Nicola Matteis Londonban éltek zeneszerzőként, előadóként és oktatóként. Charles és Dryden, akik Davenantot követték udvari költőként, 1668-ban jobban kedvelték, és az angoloknál jobbnak tartották a külföldi zenészeket. Purcell színházi karrierje 1680-ban kezdődött, amikor Nathaniel Lee Theodosius című művéhez írt kísérőzenét, majd a következő évben kezdődött együttműködése Nahum Tate ír költővel a Szicíliai Uzsorás zenéjében, és ez a munkakapcsolat azután tizennégy évig tartott. 1683-ban komponált főművén, a királynak ajánlott Három részes szonátán kívül azonban a következő tíz évben minden művét az egyháznak és az államnak írta. Ezek között számos himnusz szerepel, és azok az ódák, melyekben először Károlyt, majd utódát, Jakabot üdvözölte Londonba történő visszatérésük alkalmából minden őszön, a vidéken vadászattal és versenyekkel töltött hosszú nyári hónapok után, valamint tucatnyi egyéb dalt is szerzett az udvar szórakoztatására. 4 II. Károly király 1685 elején hirtelen meghalt, és halálos ágyán bevallotta, hogy áttért a katolikus hitre. Uralkodása gyakran volt viharos, amikor a város puritán pártját képviselő whigek, és a toiyk a magas egyház udvari frakciója nevében, puccsok és cllcnpuccsok sorozatával harcoltak a hatalomért. Utolsó éveiben azonban Károly ellenőrzése alá vonta az országot és annak politikai intézményeit, bár a pénzügyeit nem. és mindinkább királyi rendclctckkel, és nem parlamenti jóváhagyással kormányzott. Fivére, Jakab, az új király, tehetséges adminisztrátor volt, aki rengeteg jószándékkal lépett a trónra és azonnal rendet teremtett a kincstárban, leállította Károly barátnőinek a támogatását és visszaszorította a sajátjait. Károly vidéken. Winchesterben új Versailles! épített magának; Jakab ennek folytatását is azonnal leállította. Részt vett Dryden és Grabu Albion andAlbanius című új operájának a próbáin, ami pedig magáról és fivéréről szóló szemérmetlen propaganda volt. Az operát némi átíiás után júniusban mutatták be, ám a színház azonnal ki is ürült arra a hírre, hogy James Scott, Monmouth hercege és Károly népszerű törvénytelen, protestáns fia az ország nyugati részében partra szállt, bryden már írt egy kiváló szatírát Absalom and Achilophcl címen arról, ahogyan ezt a fiatalembert politikailag elcsábították a Shaftesbury grófja irányítása alatt álló whigek. Monmouthnak nem sikerült megszereznie a trónt, elfogták és kivégezték. Purcell egyike volt azoknak az. első zenészeknek, akik hűséget esküdtek Jakabnak, és az ország szilárdan állt jogosnak tekintett király a mögött a forrongás idején. Jakab a pápa tanácsa ellenére megkezdte e támogatás fellazítását azzal a politikájával, hogy az országot ismét katolikussá tegye. Katolikusokat nevezett ki fontos katonai és polgári tisztségekre, és beterjesztette a türelmi törvényi, amivel idővel az. anglikán egyházat elmozdította volna államvallásként elfoglalt hely éről Az anglikán egy ház, passzív ellenállást tanított, és a Purcell család változatlanul Jakabot támogatta annak ellenére, hogy a Chapel Royalt csupán Anna hercegnő, Jakab protestáns lánya látogatta, egy zsámolyon foglalva helyet az üres királyi szék mellett. A király egv katolikus kápolnát állított fel gregorián énekesekkel: az orgonánál Draghi ült. és felesége, Modenái Mária kápolnájában főképpen olasz zenészek adtak elő. Az udvar zenész kedvence most a katolikus John Abell volt, aki Olaszországban tanult, és a királyi zeneszerző és opera impresszárió rangjára törekedett. Maga Dryden, aki alig három évvel Károly halála előtt adta ki az anglikán vallás védelmében írott művét, a Religio Laici-i , most áttért a katolikus hitre és ennek védelmében alkotta meg a Párduc és Gödölyét. Philip Howard, felesége nagybátyja már érsekként élt Rómában és a pápai képviseletként fenntartott pompás és költséges követségén fogadta Castelmainc grófját, Jakab képviselőjét, akit a Monmouth clestét ünneplő kantátával szórakoztatott. Edward, Purcell legidősebb bátyja II. Károly szertartásmestere volt, de a király halála után azonnal felvették Jakab állandó hadseregébe, melyet a király még a monmouthi vereség után sem kívánt felszámolni. Purcell továbbra is költötte csodálatos ódáit és dalait Jakab üdvözlésére, és alkalmazkodott az udvarban uralkodó olasz hatáshoz, miközben változatlanul komponálta himnuszait a protestáns ellenállás központjának tekintett Chapel Royal számára. 5
