Heves megyei aprónyomtatványok 1/Q
Bevezetés Purcell és Dryden kora 1660-ban, az elűzött király, II. Károly újbóli trónralépésévcl kezdődik, és jelképes pontossággal Dryden 1700-ban bekövetkezett halálával végződik, egy olyan korszak első évében, melytől egy újabb Stuart-rcstauráció kezdetét remélték. Kiállításunk a művészetek, a tudomány, a kereskedelem, a parlamentáris demokrácia fejlődésének egyik legfényesebb angliai időszakát mutatja be. Három király uralkodásának korát, melynek vezető géniusza maga Károly volt, az "élénk és légies herceg", aki elhatározta, soha többé nem indul útnak, ha hosszú száműzetéséből valaha is hazatérhet. John Dryden, a fiatal költő, aki huszonkilenc éves volt, amikor Károlyt visszaültették a trónra, és csupán tizennyolc hónappal korábban gyászolta meg védelmezője, Oliver Cromwell halálát, azAstraea Redux-al, a Feltámasztott Aranykorral ünnepelte meg a király visszatértél. Ennek egyik szakasza a koronázást énekli meg, megadva ezzel az elkövetkező negyedszázad alaphangját: "Légy üdvözölve (nagy uralkodó) néped körében". A királlyal Dovernél együtt szállt partra a többi között Thomas Purcell, az újonnan kinevezett kamarás, akinek Henry nevű fivére akkor már Londonban volt és abból élt, hogy Sir William Davenant rendezésében előadott operákban énekelt, köztük a rendkívül népszerű Rodosz ostromában, Sámuel Pepys, a híres kortárs naplóíró kedvencében. Károly egyik első dolga volt az angol egyház, liturgia és zene visszaállítása. A Whitehall Palotában ismét felállíttatta a Chapel Royal-1, amelyet az előző puritán uralom az anglikán katedrálisokkal és kórus-iskolákkal együtt bezáratott, mivel a római katolikus egyháznak, a "pápaság" rémének közvetítőit látta bennük. Thomas Purcell a Chapel Royal tagja, bátyja, Henry pedig a Westminsteri Apátság kórusvezetője lett. Később udvari zenész lett a King's Private Musickjában (a király magán zenekarában), ahol énekesként és lantosként működött. E zenekar sok bálhoz, színdarabhoz és királyi szórakozáshoz szolgáltatott zenét, és a Bankett Házban a király által adott vacsorákon játszott. Ifjabb Heniy Purcell mindössze egyéves volt, amikor édesapját kinevezték az apátságba. Oliver Cromwell a világi zenét támogatta, és az ifjabb Henry keresztapja, John Hingestone Cromwell saját orgonistája volt. II. Károly azonban nem csak gyermekkora templomi zenéjére emlékezett, de megszokta a francia udvar zenéjét is, és valami hasonlót kívánt meghonosítani Angliában is. I. Erzsébet uralkodása alatt, a Reformáció után, amikor a katolikus zenei formákat elutasították, a Royal Chapel és a katedrálisok angol zenészei a protestáns és nemzeti angol egyház számára elfogadható vallási zene kifejlesztését kapták feladatul. Figyelmüket így a himnuszok felé fordították. A sors különös iróniája folytán e műfaj legszebb darabjai két katolikus zenész, Thomas Tallis és William Byrd nevéhez fűződnek, akik vallásuk ellenére megmaradtak a király szolgálatában. A többi kiemelkedő alkotás a nagy madrigálszcrzö, Orlando Gibbons, és más protestáns szerzők nevét dicséri, akik Erzsébet királynő és két utóda idején komponálták műveiket. 2 A következő évben Thomas Betterton a United Company színész-igazgatójával dolgozott együtt a Diodesian-ban. A United Company 1682-ben jött létre a herceg és a király színházának egyesülésével. A Dioclcsiant a Dorset Kerti Színházban adták elő nagy sikerrel, a kiadást pedig maga Purcell intézte. Dryden Arthur királyról szóló operán dolgozott Károly halálakor, és most ismét kézbe vette, mivel a Diodesian meggyőzte arról, hogy Henry Purcell személyében Angliának olyan zeneszerzője van, 'aki a legjobb külföldiekkel vetekszik’. Az eredmény succcs d'estime (erkölcsi siker) volt, ha ez pénzben nem is mutatkozott meg. és ezt követően 1692-ben adták elő a The Fairy QueenA, Shakespeare Szentivánéji álmának Betterton által készített adaptációját. A színházak az év nagy részében egyre inkább a női közönségtől függtek, mivel a férfiak minden tavasszal háborúba mentek. Jól tükrözi a korabeli események hatását, hogy Purcell trombitákat alkalmaz, bár ebben közrejátszott John Shore trombita-művész zseniális játéka is. Shore a zeneszerző testvérének, Catherine Purccllnck volt a tanítványa. William kedvenc hangszere, az oboa is növekvő szerepet kapott, kivált a király hazatérését és születésnapokat ünneplő bálokra írt zenéjében, valamint Purccllnck Maryhoz írt ódáiban. A színpadon és balladákban népszerűek voltak a harci dalok, például az 1695-ben felújított Bonducából, a 'To Arms' és 'Britons Strike Home! című dalok, a matrózokról, a hajóséletről szóló témák. Purcell két fivére dolgozott a tengerészeinél: Charles élelmezési tisztként, Joseph hajósebészként szolgált, és a patrónusok közül sokan kapcsolódtak a tengerészeihez Lágyabb dallamok hangzottak cl Szent Cecilia, a zene patrónusa évi ünneplése alkalmával novemberben, a St. Bride's Church-ben és a Stationers' Hallban rendezett vidámságokon. Ezen ünnepségekhez Purcell ódákkal járult hozzá, az 1694-cs istentisztelethez pedig megírta a Te Deumot és Jubilatét. Közvetlenül azután, hogy a király és királyné e két himnusz tiszteletükre tartott előadását meghallgatta, Mary feketehimlőben megbetegedett, és december 28-án meghalt. A király és az ország valódi gyászba borult, és ez a fájdalom egy pompás állami temetésben csúcsosodott ki, amihez Purcell olyan zenét írt, hogy további könnyeket fakasztott a hallgatóság szeméből. A halott királynőhöz három elégiát is írt. Mary és Anne testvére még évekkel Mars halála előtt eltávolodtak egymástól, a családon belüli ellentétek azonban ekkortájt megoldódni látszottak A Purcell család az Anna hercegnő köré alakult csoportot támogatta, John Churchill, Marlborough grófja és James Butler, Ormonde hercege vezetése alatt. Ő volt Edward Purcell patrónusa és a dublini Trinity College elnöke; mely egyetem centenáriuma tiszteletére Nahum Tate és Purcell ódát komponáltak. Az év színházi csemegéje a Don Quixote D'Urfey által történt átdolgozása volt. Ehhez Purcell hét szép dalt komponált. Dryden most olyan színházra talált, ahol ellenséges tapsoló csapatok szerveződtek ellene azért, mert a száműzött Jakab híve volt. A közönség mind ellenségesebb lett iránta, és miután megbukott a Love Triumphant, 7
